Egy évvel ezelőtt lapunk is hírül adta, hogy 75 éves korában elhunyt Galkó Balázs. Halálának hírét legidősebb fia, Galkó Máté osztotta meg a nyilvánossággal.
Az újságíró végzettségű Galkó Máté nemrég a Blikknek adott interjújában mesélt néhai édesapjáról, akit mint mondja, három testvérével próbáltak megmenteni, ám a színész ezt nem akarta.
Nem tudták visszahozni az életkedvét
Apánk valóban egy büszke ember volt, aki folyton azt mondogatta, hogy nem akar teher lenni a számunkra. De mi, négyen épp ezért éltük meg lelki teherként a betegségeit, a depresszióját, a kilátástalan életét. Mindent megtettünk, hogy legalább napokra, hetekre visszatérjen az életkedve. Vittünk neki ebédet, bevásároltunk, miközben ő folyton tiltakozott. Amikor egy délutáni alvás után felkelve megszédült, és szó szerint a fejére esett, kórházba akartuk vinni. Ez ellen is tiltakozott. Nem mondta ki, de folyamatosan azt éreztük azt akarja: hagyjuk őt, hagyjuk őt meghalni. Lehet, hogy furcsa lesz, amit most mondok, de apánk menekült ki az életből.
Elárulta, volt olyan időszak, amikor apja nála lakott 39 négyzetméteres lakásában, és olyan rossz állapotban volt, hogy ölben kellett felvinniük a lépcsőn. Amikor pedig valamelyest megerősödött, haza akart menni, hogy egyedül lehessen.
Fia szerint ezért betegedett meg
Anyánk már nem él, de apu utolsó éveiben mégiscsak talált egy csodálatos nőt, akivel olykor találkozott. De ez az asszony sem tudta visszahozni az évekkel ezelőtt elvesztett életkedvét. Erről még nem beszéltem, de meggyőződésem, hogy a rák akkor támadta meg aput, amikor igazságtalanul bántak el vele. Az ő zseniális ötlete is volt a Művészetek Völgye létrehozása. Büszke volt erre a kulturális fesztiválra. Aztán emlékszem, egy februári napon telefonálgatott a barátainak, hogy ideje lenne elkezdeni szervezni a nyári rendezvény programjait. Ekkor mondta neki valaki: Balázs, neked nem szóltak, hogy már nincs közöd a Művészetek Völgyéhez? Egy akkori miniszter felesége vette át az irányítást, és nem tartott igényt apu szolgálataira. Novemberben aztán szájgyökrákot diagnosztizáltak nála. Mindez 2015-ben történt
– emlékezett vissza a könyvesbolt-tulajdonos, aki a történtek után szinte a haláláig soha nem látta többé mosolyogni az édesapját.
Valamije mindig fájt, rendszeresen szédült és teljesen kiszolgáltatottá vált. Amikor a halála előtt néhány héttel kórházba vittük, mert olyan rossz állapotban volt, bent az egészségügyi intézményben az ágyon ülve azt mondta nekünk: »Nézzétek, gyermekeim, milyen gyönyörűek ezek a platánfák!« Azt hitte, hogy a Margitszigeten van. Ott bent a kórházban, csendben ment el. Mind a négyen elköszöntünk tőle. Egy éve nincs közöttünk, de nincs olyan nap, hogy a négy Galkó gyerek ne beszélne az édesapjáról…
– zárta mondandóját.
