Lendvai Ildikó, az MSZP korábbi elnöke és Jámbor András, Józsefváros és Ferencváros leköszönő országgyűlési képviselője, az újbaloldali Szikra Mozgalom egyik alapítója volt Bánszegi Rebeka vendége, aki a baloldal hazai válságáról és jövőjéről kérdezte őket.
Mindketten a Tisza Párt melletti szavazásra biztatták a választás előtt a baloldali szavazókat, és a baloldali pártok képviselőit is arra kérték, hogy – Jámbor példáját követve – lépjenek vissza az Orbán-rendszer leváltása érdekében.
A visszalépésekkel kapcsolatban Jámbor szerint az okozhatott a legtöbb képviselőnél problémát, hogy amikor végre úgy tűnt, van energia és Magyar Péter érkeztével esély van az Orbán-rendszer leváltására, azzal kellett szembesülniük, hogy ebben nincs már rájuk szükség mint parlamenti képviselőkre.
Lendvai Ildikó szerint ugyanakkor április 12-én Magyar Péternek igaza lett abban, hogy nem akart a régi ellenzékkel tárgyalni. És a rendszerváltó indulatról is kiderült, hogy nagyobb, mint amit ő gondolt, és teljes újrakezdést akar.
Arról, hogy mi vezetett odáig, hogy nincs baloldali párt a parlamentben, Jámbor azt mondta, a baloldali gondolat a hosszú évek alatt egyszerűen felolvadt az antiorbánizmusban:
Az a szellemi alap, amivel ez a küzdelem folytatódott, az valójában sokkal inkább szólt Orbán Viktorról, mint arról, hogy mi az a másik Magyarország, amivel akarunk foglalkozni. És, hogyha megnézzük, mondjuk, Magyar Péter elmúlt másfél évét, ott azért nagyon erőteljesen látszik, hogy milyen társadalmi csoportokat akart megszólítani és az alapvető antiorbánista koalíciót mivel akarta kibővíteni.
Lendvai szerint a rendszerellenzékiséget nem lehetett kikerülni, az viszont valóban nem volt tisztázva, hogy ki mit ért ezen. Jámbor szerint 2022 után ez sem segített volna az ellenzéken, amely már nem volt olyan állapotban, hogy valamit építsen.
Nyolc évig se lehet ép ésszel ellenzéki képviselőnek lenni az Orbán-rendszerben. Olyan mentális nyomás van – sokszor a saját választóktól is –, ami nem teszi azt lehetővé, hogy az ember stratégiáról, politikáról gondolkodjon, hogy fölszívjon magába tudásokat, és aztán ebből politikai cselekvést is csináljon.
Lendvai szerint sem az MSZP megmaradásáért küzdenek, hanem a baloldal megmaradásáért, ami
egyelőre nyilván MSZP-s színekben folytatódjon, mert mindig könnyebb baloldalról is egy barnamezős beruházás, amikor vannak azért szervezetek, meg itt-ott infrastruktúra, mint egy zöldmezős, de tudjuk, hogy itt egy másfajta, újfajta baloldalnak kell létrejönnie.
Jámbor szerint, ha magyar baloldalról mint értékek együtteséről gondolkozunk, akkor a nulláról kell kezdeni.
Nem azt mondom, hogy mindenki, aki valaha ezzel foglalkozott, tűnjön a fenébe, mert tök értékes emberek vannak. De azok a struktúrák, amik az elmúlt 15 évben ide vezettek, azok a szervezetek, amik az elmúlt 15 évben ide vezettek és igen, nyilvánvalóan ezek tűnjenek el!
Lendvai szerint az Orbán-rendszerben nem volt levegője a baloldalnak, most lesz terep, és előbb-utóbb ki fog alakulni egy új szervezeti kerete a baloldalnak. Szerinte a 2029-es európai parlamenti és önkormányzati választásokon annak kellene lennie a célfüggvénynek, hogy jelen legyen „a baloldali, európai, zöld, de bizony globális gondolat” – „mit tudom én, hogy milyen pártösszefogással vagy alkalmilag milyen módon”.
Jámbor nem látja annyira egyértelműen a baloldal politikai jövőjét:
gondolkodni szeretnék meg emberekkel beszélgetni meg szellemileg újrateremteni azt, hogy mit jelent a Bernie Sanderstől Kéthly Annáig tartó magyar baloldal.
A beszélgetésben szó volt még többek között arról, hogy
- visszacsábíthatóak-e a jobboldalról a baloldali szavazók?
- A helyi vagy az országos politikára összpontosítsanak?
- Vannak-e jó nemzetközi újbaloldali példák?
- Mennyire baloldali a Tisza programja?
A teljes interjú itt megtekinthető:
