Azt gondolnánk, egy krém vagy egy sampon pont arra van, amit a flakonon látunk. Tisztít, ápol, regenerál vagy véd. (Vagy számomra ismeretlen dolgokat csinál velem, mint például „stimulálja a bőrregeneráló folyamatokat”. Mi???)
De hogy mit rejtenek igazából ezek a termékek, azt csak ritkán vesszük észre.
Egyik este a szokásos hajmosás-mizéria kellős közepén voltam, amikor valami olyan illat vett körül, amitől sürgősen el kellett zárnom a csapot. Ahogy lógattam a fejem, és csöpögött a hajam, bevillantak gyermekkorom hajmosásai. Ahogy anyám duruzsolt közben, vagy amikor megkaptam azokat az undok fejkendőket, nehogy megfázzon hajmosás után a fejem. (Jesszusom, én nyáron is kaptam ilyet!)
Forrás: Shutterstock
Leültem, és azon gondolkoztam, hogy jött ez most, ezer éve nem jutott ilyesmi az eszembe.
Bevillant, ahogy vasárnaponként – szigorúan a fürdés és hajmosás után – leülhettünk a tévé elé és megnézhettük a híradót, majd a köpködő tévémacit. Vagy amikor a kockásfülű nyúl pörgette helikopter módjára a füleit. És még sorolhatnám.
Nem sűrűn érzékenyülök el (oké, nyilván a Pretty Womantől én is előveszem a papírzsepit), de akkor elkaptak a szentimentális érzelmek.
Aztán ránéztem a samponra. És beugrott! A sampon már akkor is létezett, amikor én még csak kislány voltam, és az illata pontosan ugyanez volt. Legszívesebben megölelgettem volna az egész teamet, amelyik valamikor úgy dönthetett, hogy ezen nem változtatnak. Mert a sampon azóta már kiokosodott, balzsamot is tartalmaz, és tényleg könnyű kifésülni vele a hajam, sőt a töredezést is helyrehozza. De mindez eltörpül amellett, amit nekem adott. Egy kis nosztalgiázást, mert ez a sampon valamivel többet tud, mint az átlag.
Szóval tegye föl a kezét, akinek gyerekkorában a haját Schaumával mosták, aztán irány a vásárlás. Turbósított, profi, és szeretnivaló.
A borzalmas fejkendőt viszont nem fogom előkeresni. Azért a nosztalgiának is van határa.
