Legyen az sakk, egyszerű “pörgetős, táblás és dobókockás vagy csak egyszerű kocsmai söralátétes, ma már “piás játékok” tucatjai közül válogathatunk. A lényeg, hogy az ember igyon. Sokat. Nem modern korunk elfajzása ez, az ókori Hellász lakó 2500 évvel ezelőtt ugyanígy, játékokkal múlatták az időt és fokozták a bevitt alkohol mennyiségét.
Tudtak bulizni
A fennmaradt források tanúsága szerint azért ők inkább megadták a módját, mint manapság egy házibulin. A díszes teremben férfiak gyűltek össze, heverészve beszélgettek, verseket szavaltak. A szórakoztatásukról furulyás hölgyek, táncosok és örömlányok gondoskodtak. Folyt a bor rendesen, nem csoda, ha néhány pihent ötlet is megfogalmazódott, majd ahogy ez ittas emberek közt gyakran előfordul, azonnal megvalósítást nyert.
Ez a játék volt a kottabosz. A lényege, hogy a díszes, fülekkel ellátott borospohárból felhörpintették az italt, a maradékkal pedig célba löttyintettek. Sekély, széles pohár volt, inkább a játékra, mintsem ivásra volt alkalmas. Két változatát ismerjük. Az egyikben a szoba közepéről kellett egy ingatag lemezt leütni. A másik változatnál egy vízzel teli edényben kisebb tálkák lebegtek, ezeket kellett elsüllyeszteni.
Ez volt a technika
Nem is volt kötelező löttyinteni, a dörzsöltebbek akár köpéssel is célba juttathatták a bort. A felfordulással, a mindenhol tocsogó borral nem igazán kellett törődnie a díszes társaságnak, a tisztaságról rabszolgák hada gondoskodott. A győztes pedig “értékes nyereményeket” zsebelhetett be: tojás, sütemény volt a jutalma, vagy az egyik jelenlévő hölgy azon az éjszakán csak őt kényeztette – minden elképzelhető módon.
A lányok ügyesebbek
Mókás volt egyébként maga a boros pohár is, az úgynevezett kylix. Színes volt, az aljára szemeket festettek, az ivó ember úgy festett mögötte, mintha maszkot viselne. A belsejébe humoros, vagy pikáns képeket festettek, amelyek az italszint csökkenésével váltak egymás után láthatóvá.
A kottabosz használatát Heather Sharpe, a Pennsylvaniai egyetem művészettörténésze diákjaival szimulálta. Ám bor helyett szőlőlével céloztak, és ez esetben természetesen elmaradtak a győztest megillető jutalmak is… A kísérlet bebizonyította, hogy a “célba löttyintés” nehéz, de nem lehetetlen: egyes fiatalok 10-15 percen belül célba találtak. Kiderült az is, hogy a lányok jóval ügyesebbek voltak. Az ókorban tisztességes nő nem vett részt ezeken a tivornyákon, de egyes feljegyzések szerint viszont a hetérák, azaz a prostituáltak gyakran beszálltak a kottaboszba is.
