Kőhalmi Zoltán stand-up komikus új könyve, a Vegán disznótor (itt olvasható belőle egy részlet) kapcsán adott interjút a Magyar Hangnak. A beszélgetésben felmerült többek között az is, miért döntött úgy a humorista, hogy könyvében egészen konkrétan foglalkozik közéleti ügyekkel és politikusokkal, holott eddig igyekezett távol tartani magát ettől a témától.
Nem én tévedtem a közélet terepére, hanem a közélet szivárgott be a könyvembe. Sajnos annyira terheltek a mindennapjaink politikával, hogy megpróbálhatok elrejtőzni a világ elől – egy kertbe vonultam vissza megírni ezt a kötetet –, a valóság akkor is utolér. Sokszor még én is meglepődöm, hogy mennyi aktualitás került a szövegekbe, írás közben ez fel sem tűnt. A történeteimben például gyakran késik a vonat, mert az életünk természetes része, hogy a MÁV nem áll a helyzet magaslatán. Amikor a hazautazó lányom elé megyek a pályaudvarra, tudom, hogy elég a menetrendhez képest fél órával később odaérnem, és még akkor is várhatok rá. És ez nem politikai állásfoglalás, hanem a valóság
– mondta.
Kőhalmi arról is beszélt, hogy hétfőnként a HVG címlaptervező csapatában dolgozik, így olyankor nagy dózisban kapja a politikát. A kérdésre, hogy magánemberként hogy dolgozza ezt fel, azt felelte: „keddenként mindig emigrálni akarok.” Mint mondta, volt már, hogy fontolgatta, hogy külföldre menjen, a gyerekeinek pedig szeretné megadni a lehetőséget, hogy ha úgy adódik, külföldön is beágyazhassák magukat, ott ugyanis nyugodtabb életük lenne.
Arról, hogy humoristaként milyen terep a magyar közélet, úgy fogalmazott:
Még a legsötétebb diktatúrákban is tudnak nevetni az emberek. Abszurd országban élünk, nehéz poénokkal rálicitálni a valóságra, mégsem féltem a társadalmat, a humornak mindig lesz helye.
Az itthoni helyzet abszurditásánál maradva hozzátette: „Hány éve ébredünk úgy, hogy bármi megtörténhet? Mindig elmondjuk, hogy ennél lejjebb már nincs, aztán mindig kiderül, hogy dehogynem. Olyan dolgok történnek meg nálunk nap mint nap, amit egy nyugat-európai demokráciában elképzelni sem tudnak. Ezért is mosolygom meg mindig a diktatúrákról szóló angolszász filmeket, ahol az erkölcsileg makulátlan főhős küzd a sötét hatalommal, holott a valóságban mindenki megköti a maga kis kompromisszumait, és elfogadja, hogy a teljes őrületben él.”
A kormány „békepropagandájáról” azt mondta:
Bízom benne, hogy a magyar társadalomnak jobb a humora annál, hogy komolyan vegye a propagandát.
A humorista arról is beszélt, hogy a a közönség ugyan általában jól reagál ezekre, de a közéleti poénok gyorsan elavulnak. Nálunk egy kicsit másképp is működik a stand-up, mint Nyugaton, ott ugyanis szerinte természetes, hogy a közönség beleszól a műsorokba, felvet témákat, hangosan reagál, itthon viszont sokkal színházibb keretek között zajlanak a fellépések.
