Az idő lassan telik, sőt inkább csupán csordogál, mert mondjuk a szombat esti buli fáradalmait pihened ki és nincs meg benned a kellő erő, kedv, vagy elszánás, hogy felkelj. Unalmadban elkezded figyelni az ablakon besütő pászmákat…
Hoppá, most meg mi történik? Eddig mintha ólomlábakon vánszorgott volna a délután, de jól látod, tényleg meglódultak volna a pillanatok?
Vajon a képzeleted játszik veled, esetleg az álmosító érzéseid kerekedtek felül és ahogy elnyomott a buzgóság, visszaaludtál? Végül is mindegy, egyedül vagy, úgysincs semmi tennivalód, tervezni sem terveztél mára már semmit: ennyi erővel maradhatsz akár mozdulatlanul fekve és élvezheted a váratlan látványosságot!
