Hír lett önből. Rég volt ilyen.
Meglepődtem és örültem, hiszen azt igazolja, hogy az embereknek hiányzik az általam is képviselt politikai vonulat.
A liberalizmus.
Azért fogalmazom ilyen burkoltan, mert az utóbbi években szitokszóvá
tették a liberalizmust. Ma már kevesen emlékeznek, hogy az eredeti
jelentése: szabadság.
A liberalizmus értékeit mára fölszívta a konzervativizmus és a szociáldemokrácia – legalábbis Orbán szerint.
Szerintem meg szükség van önálló liberális mozgalomra.
Miért
pont az élőhalott SZDSZ kell önnek a magyar liberalizmushoz? Olyat már
hallottam, hogy a kapitány nem hagyja el a süllyedő hajót, de olyat még
nem, hogy valaki lemerül egy roncshoz, és a korall lepte tathoz láncolja
magát.
Kattintson Mécsért – Képgaléria (Fotó: Neményi Márton/lapunk)
Nem süllyedt el a hajó. A megmaradt tagság értéket hordoz.
Tényleg?
Tényleg. Az országos küldöttértekezleten, ahol bejelentettem a tagságom helyreállítását, a százegynéhány igazolt küldöttből nyolcvanan voltak.
Nyolcvanan? Összesen hány párttagjuk van?
Talán két-háromezren is lehetnek. A látens tagság a jelentős. Mindig is jó kis politizáló közönsége volt az SZDSZ-nek, orvosok, vállalkozók, munkások, öntudatos polgárok. Még a közelmúltban is meghívtak egy fórumra.
Miért nem az MSZP-ben hoz létre liberális platformot, ha már négy éven át tagja volt a szocialista parlamenti frakciónak? Vagy miért nem az LMP-be kérte felvételét? Akár új pártot is életre hívhatna, ha már közélni akar. Miért választotta mégis inkább a búvárruhát?
Nem ön az első, akinek ilyesmi jut az eszébe. Vitányi Ivánnal találkoztam a minap, kérdezte: pártot alapítasz, Imre? Mondom neki: nem, de ha egyszer rászánom magam, az mindenképpen szociálliberális lesz. Mire ő: na, abba én is belépnék.
Abban több fantázia lenne, mint az Szabad Demokraták Szövetségében.
A gyermekemnek tekintem az SZDSZ-t.
Ez a gyermek közben felnőtt, nagykorú lett, és iszik, lopott, lebukott, megbukott.
A tagság óriási többsége vétlen! Ráadásul új mozgalmat indítani szinte lehetetlen. Szerencse, hogy nem szűnt meg az SZDSZ. Metternichtől kölcsönözve: ha nem volna, ki kellene találni. Múltunk tele dicső elemekkel.
Ami senkit nem érdekel. A fővárosi ügyek, az egymást váltó, és a pártot fokozatosan leépítő elnökök, a belső marakodások maradtak meg a fejekben, plusz az a bizonyos Medgyessy Pétertől származó mondat: az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.
A korrupció zöme MSZP-Fidesz nagykoalícióban zajlott. Engem is kerestek meg nagyiparosok, panaszkodtak, de amikor azt kértem, mondják el, mennyit kellett visszaadni a helyettes államtitkárnak, mind elhalkult. Amúgy most bizakodásra ad okot, hogy nekünk mindig is erősnek bizonyult a lelkiismeretünk. Például a Tocsik-ügy belső reakciója sokkal nagyobb volt, mint a Fidesznél vagy az MDF-nél annak idején a székházeladások keltette önvád.
Kispályás történetek azok, mondjuk, a Demszky vezette Városházán történtekhez képest.
Kattintson Mécsért – Képgaléria (Fotó: Neményi Márton/lapunk)
Valóban elképesztő, ami ott zajlott. Demszkyt ezekben tisztának tartom, ami elszomorít, hogy nem vált Podmaniczkyvá.
Szóval ön miért ragaszkodik az SZDSZ-hez?
Mert hűséges természetű vagyok. A tavaly tavaszi választások idején sokan megállítottak, kire szavazzanak, és nem tudtam jót ajánlani. Most példát akarok adni. Megmutatni, hogy oda kell állni az elvi nyilatkozatunkban lefektetett, ma veszélyben lévő eszmék, a liberális jogállam és az emberi jogok mellé.
A mai SZDSZ nem hordozója ezeknek az eszméknek – gondolja tán nem alaptalanul a választók zöme.
Tisztába kell tenni a múltunkat. Ami természetesen nem olyan szörnyű, mint ellenfeleink állítják, hiszen még azok a személyek is, akik hibákat követtek el, korábban másként viselkedtek. Világos alternatívát kell fölépíteni, és persze szükséges, hogy visszatérjenek értékes társaim, mások mellett Béki Gabi, Gulyás József és Fodor Gábor, de ne térjenek vissza azok, akik tönkretették a pártot.
Az ön szívének melyik SZDSZ a legkedvesebb? A Kis János-TGM-Tölgyessy-féle, a Magyar-Kuncze-Horn Gábor-féle, a Fodor-, vagy a Retkes-féle?
Számomra a diktatúra elleni kemény harc, a rendszerváltás és az azt követő konstruktív ellenzéki szerep a legbecsesebb. Amikor aztán kormányra kerültünk, sok parciális érdek jött elő, és a párt egy rétege bizony megittasult a hatalomtól. Megírni való téma, ahogy a mezítlábas, sarus néptribunokból miniszterek lettek.
Most mit lehet kezdeni ezzel a párttal?
Sokat. Sajnos a korábbi ostoba vezetők el sem indították önállóan az SZDSZ-t a legutóbbi választásokon. A mostaniaknak, szegényeknek, pedig irodafenntartásra sincs pénzük.
Önnek hét gyereke van…
Nyolc.
Bocsánat, lemaradtam. Szóval a nyolc gyereke mellé beveszi kilencediknek a pártot, és harmadikán az SZDSZ-nek is csúsztat némi zsebpénzt?
Adnék, ha volna, de négy gyerekem még tanul, a nyugdíjam pedig mindössze 230 ezer forint, abból is 70 ezer a börtönévek miatt jár.
Melyik pártposztot nézte ki magának?
Nem török posztra. Nincs funkcióm, nem is kértek rá, és ebben az interjúban sem üzenem, hogy bármi ilyesmit szeretnék. Amúgy az öttagú ügyvezető testület és az általuk választott ügyvezető elnök, Szabadai Viktor is társadalmi munkában irányítja a pártot.
Ki hívta vissza önt az SZDSZ-be?
Szabadai Viktor mint alapítót hívott meg. A feleségem is tanácsolta tagságom helyreállítását.
Az ismerősök mit szóltak a reaktiválódáshoz?
Kattintson Mécsért – Képgaléria (Fotó: Neményi Márton/lapunk)
Páran lecikiztek, hogy mit ugrálok én hetvennyolc évesen. Megjegyzem, a koromnál fiatalabbnak érzem magam, miközben persze nem akarom túlbecsülni a lehetőségeimet. Tudja, engem a szüleim és a jezsuiták arra neveltek, hogy várd meg, amíg a többiek elmondják a véleményüket, énnel ne kezdj mondatot, és sose erőszakoskodj. Ezek az elvek bizony nem teszik hatékonnyá a politizálásomat.
Nem biztos, hogy célravezető, ha most arra vár, hogy először a többiek mondják el a véleményüket. Mi a feladata?
Elemzem az eseményeket. Ezen túl a pártvezetés dönti el, mit kér tőlem.
Mostanáig mit kért?
Két rendezvényre invitáltak. Megjelentem mindkettőn.
Történik ma valami az SZDSZ-ben? Csak mert kintről nézve ennek nyoma sincs.
Erről őket kell kérdezni.
Diplomatikus.
Inkább precíz.
Mennyi van még az SZDSZ-ben?
Sok.
Lehet belőle szabad szemmel is látható méretű párt 2014-re?
Miért ne? Hát hányan voltunk mi 1986-ban? Ráadásul konspirációban dolgoztunk, tolvajnyelven beszéltünk. Ahhoz képest ma több okunk van optimizmusra.
életút
Mécs Imre 1933. szeptember 4-én született Budapesten. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte 1952-57 között, villamosmérnöki oklevelet csak 1975-ben szerzett.
1956-ban jelen volt a Petőfi Kör vitáin, részt vett a nemzetőrség megszervezésében, majd a forradalom bukása után az ellenállásban. 1957-ben letartóztatták, 1958-ban halálra ítélték, 1959-ben az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. 1963-as szabadulása után mérnökként dolgozott.
A hetvenes évek második felében kapcsolatba került a demokratikus ellenzékkel. 1981-ben részt vett a forradalom történetét tárgyaló, több hónapon át tartó, illegális kerekasztal-beszélgetésen. 1983-ban egy volt halálraítélt bajtársa temetésén mondott beszédéért munkahelyéről elbocsátották. 1984-89 között a Duna Mozgalom tagja volt. Egyik szervezője volt Nagy Imre és mártírtársai 1989. június 16-i újratemetésének.
1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapítója, 1998-99-ben pártja ügyvivője volt.
1990 és 2006 között az SZDSZ, majd további négy éven át az MSZP országgyűlési képviselője volt – az utóbbi időszakra felfüggesztette SZDSZ-tagságát, amit 2011-ben visszaállított.
1996-ban Nagy Imre-emlékplakettel tüntették ki.
