– Ki nyert?
– Nem tudom. A franciák sírnak, de a franciáknál ez bármit jelenthet – hangzik a bizonytalan válasz a Hungexpo B épülete előtt kissé már dideregve füstölgők köréből egy októberi vasárnap estén. Később kiderül, a játék mellett a megjelenést is véresen komolyan vevő francia válogatott tagjai a papírformának megfelelően örömkönnyeket hullattak, miután sikerült megvédeniük bajnoki címüket.
A döntő utolsó mérkőzései annak ellenére alakultak izgalmasan, hogy a francia csapatnak egy döntetlen is elég lett volna a bajnoki címhez, míg a walesi válogatott győzelmi kényszerben volt. A dobogó harmadik fokáról a spanyoloknak éppen csak, hogy sikerült leszorítaniuk a lengyeleket.
Mindez csak az eredményhirdetésen derül ki. A Blood Bowl ugyanis olyan játék, amelynek nem igazán van közönsége. Ha valaki megismerkedik vele, inkább maga is játszik ahelyett, hogy csak nézné, hogyan csinálják a profik. A Hungexpo hatalmas csarnokában több száz asztal mellett közel ezer ember néz farkaszemet játéktáblák, apró harcosfigurák és dobókockák fölött. Halk moraj tölti meg a termet, néha örömteli kiáltás harsan, ha bejön egy taktikai húzás, vagy ha egy szerencsés dobás megmenti a veszettnek tűnő helyzetet.
A XVI. Euro Bowlon járunk, a Blood Bowl nevű asztali társasjáték egyik legrangosabb nemzetközi versenyén, amelyet először rendeznek Magyarországon. Az elnevezés kissé félrevezető, az Euro Bowl nem Európa-bajnokság, hiszen érkeztek játékosok az Egyesült Államokból, Brazíliából, Új-Zélandról és Ausztráliából is, de nem is világbajnokság, mert azt négyévente rendezik meg, Euro Bowl pedig minden évben van.
Mindez azonban csak mellékzönge, a lényeges kérdés, hogy mi ez a társasjáték, ami a világ túlfeléről is százakat vonz Budapestre?
