„Nagyon reméljük, hogy nem kell a következő filmjére újabb öt évet várni” – írtuk éppen öt évvel ezelőtt Anders Thomas Jensen legutóbbi filmjéről, Az igazság bajnokairól szóló kritikánkban. Kellett. Sőt, az utóbbi két évtizedet áttekintve nagyon úgy fest, valóban tendencia lett a dán író-rendezőnél, hogy ötévente rendez egy filmet, így aztán Az utolsó vikingre ugyancsak ennyit kellett várni.
A viking király fia elveszíti az egyik karját egy csatában, ami érthető módon megviseli. Megoldás? A király elrendeli, hogy minden vikingnek vágják le a fél karját – ha mindenki félkarú, senki sem lóg ki a sorból.
– hangzik Jensen legújabb filmjének alapvetése, amely akár az egész rendezői életművére is igaz. Ennek megfelelően ismét imádnivaló őrülteket terel össze egy erdei faházban, hogy újraalakítsák a Beatlest, megleljenek egy táskányi pénzt, két testvér pedig újra egymásra találjon.
