Esterházy nem kukoricázik: „Mondják, lesz vármegye. Lesz ispán is? De, kedveseim, ispánban én jobb vagyok. Szó szót követ. Mert ha ispán van, nincs mese, gróf is kell. Na és akkor én végre visszavonhatom a „Földet vissza nem veszek!”-et, és grófi előjogaimnál és főleg hajlamaimnál fogva elzavarok mindenkit hatfele korpára malacnak, mindenkit, ispánostul, hitvallásostul, és persze, ne tévedjünk, Lúdas Matyistul – hát a bánatba.”
Ezzel indul a jegyzet, amelyben fölidézi azt az Enzensberger-verset is, amit egyszer már bemutatott: Kiváltsággal bíró tényállások a címe. Csak egy sort emeljünk ki: „Mindenkinek alapvető joga a vonakodás.”
És azután még lentebb hozzáteszi: „Igaza van Orbán Viktornak, a nemzeti együttműködés roppant fontos. Most, hogy az ellenzék gyönge, még nagyobb szüksége van az országnak a társadalom egyes csoportjainak a véleményére, igenjére, nemjére. Nem egy-egy ember, hanem közösen. Tehát például ha bevezetnék, hogy kizárólag Ferihegyen volna szabad Liszt Ferencet borotválniuk a kormány által kinevezett borbélyoknak, akkor, noha számos előnye volna ezen intézkedésnek, tiltakoznának a földrajztudósok meg a stewardessek. És csatlakoznának hozzájuk a szilikátmérnökök is, mert azok olyan szőrösek, vagy nem is tudom.”
(A teljes jegyzet az ÉS-ben olvasható!)
