A tizenegyedrendű vádlott pénteken nem kívánt vallomást tenni, ezért a bíró órákon át ismertette a nyomozás során tett vallomásait, amelyekben a férfi részletesen beszámolt a vádban szereplő, politikusok elleni terrorcselekményekről, ingatlanok elleni gyújtópalackos támadásokról, illetve Budaházy György elsőrendű vádlott vezető, irányító szerepéről.
A vádlott védője ugyanakkor azt közölte: védence az előzetes letartóztatásból való kiszabadulása, családja védelme érdekében tette a korábbi beismerő, másokat is terhelő vallomásait, amelyeket most visszavont, és kéri, hogy a bíróság rekessze ki azokat a bizonyítékok köréből.
Az ismertetett vallomás szerint Budaházy egyszer felvetette Fidesz-irodák megtámadását is, de azt a többiek nem támogatták, mire akkor az elsőrendű vádlott annyit mondott: “Akkor azt most még nem.”
A vallomásból kibontakozó hierarchikus szervezet csúcsán a “katonai parancsnokság”, azaz Budaházy állt, azután következtek az egyes sejteket vezető “tizedesek”, végül a “katonák”. A vádlott vallomása szerint a Magyar Szigetről, illetve nemzeti rendezvényekről ismerte egyes vádlott-társait, ott toboroztak “katonákat”, “szakértőket” és “támogatókat”. A toborzáson részt vett Toroczkai László – a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke -, akivel egyébként nem volt felhőtlen Budaházy kapcsolata, mert úgy vélte, hogy Toroczkai László “pártoskodik”.
Budaházy a vádbeli időszakban – azaz 2-4 éve – az ismertetett vallomás szerint egyaránt gyűlölte az akkori kormányzó és ellenzéki pártokat, de még az akkor parlamenten kívüli Jobbikot, illetve a Magyar Gárdát is.
A vádlott a toborzás nyomán jelentkezett a Budaházy vezette szervezethez, majd részt vett fizikai kiképzéseken, erőnléti edzéseken Diósdon, és egy vidéki tanyán, ahol gyakorolták a Molotov-koktél használatát is. Budaházy mutatta meg embereinek a Molotov-koktélok készítését, és egyik társával ő szerezte a robbanóanyagokat.
A vádlott féltucatnyi végrehajtott, illetve esetenként az utolsó pillanatokban meghiúsult Molotov-koktélos támadásban vett részt, majd vallomásában ezekről aprólékosan beszámolt az ügyészeknek. Volt, amikor belvárosi melegbárt gyújtottak fel, volt, amikor XVI. kerületi pártirodát támadtak, de volt olyan is, amikor ceglédi vagy miskolci országgyűlési képviselő otthona volt a célpont.
A melegbárba szándékosan késő este, zárás után dobta be a benzines palackokat négy vádlott, ugyanis Budaházy a felkészüléseken beszélt arról, hogy lehetőleg ne okozzanak személyi sérülést.
A vádbeli terrorszervezet anyagi alapjairól a vádlott csak annyit tudott, hogy voltak támogatók, Budaházy pedig időnként “benzinpénzt” fizetett.
A bűnbánó vádlott egy 35 éves, Nagyváradon született, Magyarországon élő román-magyar állampolgárságú főiskolai végzettségű, feleségével gyermekét nevelő gyógytornász, aki vallomása szerint Budaházy egyik tizedese volt, de már “nagyon megbánta” tetteit. Nem érti, miként kerülhetett az elsőrendű vádlott “bűvkörébe”, és az “előzetes letartóztatás hozta meg benne a teljes szakítást Budaházyval”.
A nyomozati vallomás szerint Budaházy törekedett arra, hogy minden embere csináljon valami “disznóságot”, hogy azután már ne tudjon vallani a hatóságoknak, amikor pedig néhány társuk rendőrkézre került, az elsőrendű vádlott arról beszélt “katonáinak”, hogy “mindenki tudja, mi vár rá, ha eljár a szája”, és “mindenki gondolja meg, mit mond, mert mindenkiről tud mindent”.
Amikor utoljára találkozott a vádlott szabadlábon Budaházyval, a “katonai parancsnok” azt mondta: “Úgy éljük az életünket, hogy minden nap egy ajándék!”
A nyomozati vallomás ismertetését követő tárgyalási szünetben a hallgatóságból fennhangon odaszóltak a bűnbánó vádlott felé: “Megtalálunk!”
