A bevezetőben említett lányok a székesfehérvári Egészségdokk Addiktológiai Központ és Serdülő Krízis Centrumban gyógyulnak – ez az ország egyetlen, tinédzserlányokat fogadó rehabilitációs intézménye. A rehab intézményvezetője, Perger Tünde és Czere-Ambrus Mária szakmai vezető válaszoltak a kérdéseinkre, valamint beülhettünk egy csoportbeszélgetésre a szövegben megváltoztatott személyes adataikkal szereplő lányok és a mentoraik közé, illetve következő cikkünkben bemutatjuk majd három bentlakó lány függőségének és felépülésének a részletes történetét is.

Nem hinném, hogy alkoholista vagy. Meg, ha az is lennél, akkor mi van? Az égvilágon semmi, senkit sem érdekel.

A tizenhat éves Fruzsi a volt barátjának jelezte először, hogy talán problémái vannak az alkohollal, bár ekkor még ő sem érezte, hogy segítségre szorulna, hisz úgy gondolta: azért „annyira nincs rosszul”. A fiú előbb idézett válasza továbbgurította a lejtőn, néhány héttel később már úgy járt iskolába, hogy pár cent gint lehúzott a becsengetés előtt, aztán az órák között, az iskola utolsó egy–két hónapjára pedig már nem is emlékszik.

A Fruzsival egyidős Liliána a pszichológusától kért először segítséget, amikor már elmesélése szerint mindenkit kihasznált, lopott, nem járt iskolába, és csak az lebegett a szeme előtt, hogy újra anyagozhasson.

„Ez csak egy tinédzser allűr” – érkezett a válasz a valahogy diplomához jutott szakembertől a segélykiáltására. Mindez másfél éve történt, azután, hogy Liliánának halálközeli élménye volt.

Egyszerre csináltam mindent, és elájultam, majdnem leállt a szívem, csak hát, ugye nem hívtak rám mentőt, mert a társaságom is be volt állva, és nem akartak rendőrségi ügyet, szóval otthagytak volna meghalni. Másnap megint mentem használni, pedig nagyon féltem, pánikrohamom lett közben, záródott le a szemem, de nem bírtam abbahagyni.