Az emberek tűréshatára jóval tágabb volt a középkorban, mint napjainkban, de még a kor közvéleménye is megdöbbenve értesült Vlad Dracula kegyetlen tetteiről Isztambultól Madridig. A havasalföldi fejedelem volt az első, európai hírű »bulvárceleb« erős negatív előjellel
– mondja a 24.hu-nak Dr. Horváth Richárd történész, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
Kétrészes cikkünk első felében II. Vlad havasalföldi fejedelmet mutattuk be, a Dracul és Dracula név eredetét, illetve azt, milyen fontos szerepet játszott állama a Magyar Királyság XV. századi történelmében. Most pedig fiával, az ifjabbik Dracullal folytatjuk: mit tud róla a történettudomány, és mi lehet az igazság III. (Karóbahúzó) Vlad rémtetteiről?
Cikkünk első rész ide kattintva olvasható.
Ott hagytuk abba, hogy feltehetően Segesváron született 1431-ben, 12–13 évesen pedig a szultáni udvarba került túszként, életével biztosítva apja törökpárti politikáját. Itt pedig állítólag gyakran megkínozták az önfejű fiút, ami – fogalmazzunk úgy – nem a legjobb irányba befolyásolta a személyiségfejlődését.
A legkegyetlenebb?
A történész szerint azonban nehezen hihető, hogy egy fejedelemfit fizikailag bántalmazzanak, pláne megkínozzanak. Akadhattak viszont megalázó helyzetek, hiszen otthon mégiscsak az uralkodó fia volt, míg a szultáni udvarban csupán egy aprócska vazallusállam hercege, akit „a helyén kezeltek”. Keleti szokások szerint utóbbi olyanokat jelent például, hogy nem emelheti a tekintetét a legmagasabb rangú előkelőkre, lehajtott fejjel kell járnia, a szultán utáni harmadik-negyedik szintű méltóságok is ugráltatták. Azért ez sem lélekemelő, főleg, ha valakit egész addig uralkodónak neveltek.
Nem tudjuk, mi állt a háttérben, de III. (Karóbahúzó) Vladot a legkegyetlenebb uralkodók közt tartja számon a történelmi tudat, a teljesség igénye nélkül:
