Az Alaptörvény vonatkozó passzusa szerint a parlamenti választásokat négyévente, áprilisra vagy májusra kell kiírni. A Fidesz által delegált mindenkori köztársasági elnök rendszerint a legkorábbi időpontot jelöli meg: ez április első vasárnapját jelenti (ha nem esik épp a bolondok napjára, mint 2018-ban). Jövőre április első vasárnapján Húsvétot ünnepeljük – így jó eséllyel egy héttel később,
Egy évvel a voksolás előtt úgy áll, hogy végre megvalósult sok ellenzéki szavazók álma: létrejött egy nagy tömb, amely egyedül is felveheti a versenyt a Fidesszel, mi több, arra is van esélye – jelen állás szerint –, hogy kormányt váltson.
Csak épp azok a szereplők maradnak ki ebből, amelyek 2010 óta (így vagy úgy) benne voltak a különböző ellenzéki összefogásképletekben. A nagy tömböt vezető Magyar Péter ráadásul többször kijelentette, hogy a Tisza semmilyen módon nem működik majd együtt a „régi” vagy „óellenzékkel”. A különböző közvélemény-kutatások azt vetítik előre, hogy a két nagyot, a Fidesz-KDNP-t és a Tiszát leszámítva leginkább a maga útját járó Mi Hazánknak és a Gyurcsány Ferenc vezette DK-nak van esélye arra, hogy jövőre is parlamenti frakciót alakítson.
Arról azonban nincs szó, hogy a Tiszán kívüli ellenzék elrettent volna a választásokon való megmérettetéstől – legalábbis ez derült ki a lapunk körkérdésére adott válaszokból. Arról érdeklődtünk az ellenzéki pártoknál, hogy egy évvel a voksolás előtt
- miként értékelik a saját pozíciójukat a politikai palettán,
- milyen szerepet szánnak maguknak egy esetleges kormányváltásban,
- egyáltalán milyen reményekkel vágnak neki a választásnak.
A válaszok vegyesek: akadnak ugyan olyan szereplők, amelyek a Fidesz leváltása érdekében hajlandók félreállni, ám az is valószínűnek látszik, hogy egy darabig velünk marad még a közös listák, a logóhalmozások és az előválasztások világa. Sőt, miniszterelnök-jelölt is érkezik még erről az oldalról.
