Unalmas napnak ígérkezett a mai a t. Házban, s e prognózisnak megfelelően húsz és harminc fő között ingadozott az üléstermi létszám. Egyedül az „Egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat” ígért némi izgalmat, az is csupán a jobbikos toposzok várható felbukkanása okán. Nem kellett csalatkoznunk, honatyáink, honnőink, amit lehetett, kihozták a helyzetből.
A lavinát az LMP-s Szabó Tímea indította el.
A jogharmonizációval Magyarországon is egységesen visszavonható lesz a külföldről érkezett menekültektől a nekik egyszer már megadott tartózkodási engedély – amennyiben a menekülti státuszt korábban alátámasztó ok megszűnik. Szabó Tímea szerint ilyen erővel a hatvanas évek kádári amnesztiáját követően haza kellett volna toloncolni nyugatról az ötvenhatos magyarokat. E történelmi párhuzamra hivatkozva azt javasolja a képviselő asszony, hogy a hazánkban élő menekültek sorsáról minden esetben egyéni elbírálás alapján döntsön majd a hatóság.
Szabó Tímea, Fotó: MTI / Máthé Zoltán
Szabó Tímea beszédét többször is jobbikos bekiabálások zavarták meg, melyeket utóbb Pörzse Sándor artikulált szónoklattá, afölött értetlenkedve, hogy Szabó egy lapon említette ötvenhatos hőseinket az „éhségmenekültekkel”. (Megjegyezzük: nem a Pörzse által éhségmenekülteknek nevezett gazdasági migránsokról szól a törvény, hanem a politikai menekültekről.)
Pörzse egy bonyolultnak tetsző képzettársítással hosszas fejtegetésbe bonyolódott arról, hogy a francia és a svájci labdarúgó válogatottban hány arab és hány fekete futballista játszik – mindezt Szabó Tímea egy darabig „nettó rasszisták!” közbeszólással kommentálta, majd feldúltan távozott, akarata ellenére kiváltva ezzel Pörzse kezitcsókolomos elköszönését. (Egyúttal rögzíthettük, hogy az LMP ülésteremben tartózkodó alakulata száz százalékkal, egy főről nulla főre csökkent.)
Veres és sárga
A Szabó Tímea személyében megtestesülő LMP lemaradt a pörzsei zárógondolatról, miszerint nem kéne az ominózus „éhségmenekülteket” beengedni hazánkba addig, amíg néhány itteni kisebbségit is szívesebben látnánk a határainkon kívül. Erre az enyhén eufemizált cigányozásra a szocialista sorokból generálódott rasszistázás, amire a fogat fogért jegyében kommunistázás volt a válasz.
Olaj volt a tűzre a radjobbos Gaudi-Nagy Tamás kétmillió magyarországi cigányt vizionáló szónoklata, mely után ismét kocsmai hangulat lett úrrá a parlamenti élcsapaton. A műsor csúcspontján Gaudi-Nagy (kevéssé pártszínhelyesen) veres fejjel üvöltötte át többször is egy meghökkentően sárga nyakkendős szoci felé (akit, szégyen reánk, nem ismertünk fel): „Takaroggyá’ ki!” A „szarházi” jelző is többször elhagyta Gaudi-Nagy ajkát, hasonlóan a közeli ismeretséget feltételező „egyszer el fogsz számolni azzal, amit a nyírségi emberekkel műveltél!” kiszóláshoz.
Fotó: MTI / Beliczay László
Válaszul magától értetődően „rasszisták” és „mocskos rasszisták” hullottak Gaudi-Nagy átmenetileg hipertóniás fejére.
Lezsák levezető alelnök sztoikus nyugalommal szemlélte mindezt, mi pedig Kövér házelnök nevét sóhajtottuk, aki hétfőn magát Orbán Viktort is lecsengőzte, amikor a miniszterelnök túllépte időkeretét, pár hónappal ezelőtt pedig pad alól szendvicsező MSZP-seket alázott meg nyilvánosan. Ha ő ült volna idebent a takaroggyá’ alatt, alighanem deresre húzza Gaudi-Nagyot. (Mindettől függetlenül ajánljuk figyelmébe az utólagos feddés lehetőségét.)
A migrációs kérdést a színes egyéniségnek semmiképpen sem nevezhető, ellenben korrekt Kontrát Károly államtitkár helyezte a megfelelő polcra azzal, hogy közölte: tavaly mindösszesen 145, azaz száznegyvenöt menekült élt Magyarországon. Konklúzió: Pörzsének maradnak a cigányok. Meg a francia-svájc.
