Bár petőfis (dartanyanos) arcszőrzetét rég leborotválta, most mégis negyvennyolcasra vettea figurát Mesterházy Attila. Az MSZP elnöke szokásos heti írását ennek megfelelően a “Talpra magyar, hí a haza!” felszólítással zárja.
Persze ezt megelőzően is közöl érdemlegeseket a nagyérdeművel. Például: “Bármit is mond Orbán Viktor, annak mindig az ellenkezője igaz. A szabadság hiányáról beszélt március 15-én, miközben szisztematikusan rombolja a szabadság intézményeit közel két éve. Szabadságharcról kiáltozott, miközben a kormány – egyébként helyesen – újabb lépést hátrált az Európai Bizottsággal szemben. A szuverenitásért folytatott küzdelemről szónokolt, miközben éppen az ő politikája szűkíti Magyarország pénzügyi, gazdasági, diplomáciai mozgásterét. Az államadósság elleni küzdelemről ordibált, holott huszonkét hónap alatt Orbán növelte Magyarország adósságát.”
Mesterházy szerint: “Orbán nemzeti színekbe csavarja politikáját, valójában azonban az állandó konfrontációval hátrányba hozza nemzetét. Kisajátítani próbálja a “legyen béke, szabadság és egyetértés” gondolatát, közben pedig pontosan ezeket az értékeket dobja sutba. A miniszterelnök nem egyszerűen kettős beszédet alkalmaz. Az a kisebb baj lenne. Valójában azonban arról van szó, hogy megpróbálja becsapni tárgyalópartnereit. Mosolyog, mikor kezet fog velük, majd kígyót-békát kiált rájuk, mikor hátat fordítanak. Orbán képtelen megérteni, hogy az internet világában minden egyes szava azonnal eljut Európa vezetőihez és médiájához. A miniszterelnök, aki ezúttal már Európa önjelölt vezetője szerepében tetszelgett, nyilván szívesen ráküldené az egész glóbuszra a Médiatanácsot, azonban erre nincs módja. Így azok a fránya lapok minden szavát hűen közölhetik.”
Orbán lenéz
“Van azonban még egy ennél is nagyobb baj. Orbán Viktor lenézi a magyar népet, a magyar választókat. Még saját híveit is – folytatja elemzését a szocialista elnök. – Lenéz minket, amikor azt hiszi, hogy nem vesszük észre a kettős beszédet, meg a nettó hazugságokat. Nem tiszteli az embereket, csak használja őket. Csak a szavazat és a pénz kell az országtól, hogy a hatalma felépüljön és megmaradjon. Egyébként pedig birkának tekinti az állampolgárokat. Amikor kormányváltásról és a negyedik köztársaságról beszélünk, akkor elsősorban ezt a szemléletet akarjuk leváltani. A változás azzal kezdődik, hogy komolyan vesszük az embereket és kellő alázattal viszonyulunk ahhoz a feladathoz, hogy a választópolgárok képviseletére szegődünk. Ez a kiindulópontja minden egyébnek. A nemzeti politika első lépése, hogy tiszteljük a polgárt, tiszteljük a nemzet tagjait.”
Mesterházy 1848 példáját használva trambulinnak azt ígéri, “2014 pedig az egységes magyar nemzet újjászületésének éve lesz”. Hogy aztán eljöjjön a szocialisták vízionálta világ, “amelyben van jogbiztonság, és amelyben kiszámítható a jövő… ahol a szabadságokat valóban garantálják a jogszabályok, ezen túlmenően pedig a szabadság foka a lehető legkevésbé függ attól, kinek mennyi pénze van… olyat, ahol munkát lehet szerezni, ahol a munkáért járó bérből meg lehet élni, ahol érdemes vállalkozni, s ahol nem a pénzen múlik, hogy járhatnak-e iskolába a gyerekek”.
Minderre programot ígér a politikus, plusz azt is, hogy oroszlánrészt vállalnak az “Orbán-rendszer lebontásában”.
