Boldog új évet. Kairóban szmog és sápadt napfény szikrázik a Nílus felett, legyek rajzanak az utcára kitett húsokon, a kocsik dudálnak.
Egy Torpedo bar nevű italmérésben ülök a nyitott laptopommal. A bárban öleli egymást a cigarettafüst és a savanyú kukoricasör szaga, a tévében focimeccs üvölt – ezt nézik a helyi mezítlábas alkoholisták. Felüvöltenek minden alkalommal, ha valaki a hálóba rúgja a labdát. Egyébként csend van.
Az időnek nincs hatalma ebben a bárban. Itt minden ugyanolyan, mint tizennégy évvel ezelőtt, amikor először beléptem az ajtaján. A kosz rakódik csak a koszra, és ha meg is hal valaki a törzsvendégek közül, a helyére azonnal egy hasonló alak kerül. A külső szemlélő észre sem veszi a változást.
Jó itt ücsörögni az év elején, mert eltereli a figyelmemet az apokalipszisről.
Na, nem mintha nem szoktam volna hozzá, hogy öles léptekkel haladunk a világvége felé, de az új év elején az ember nem bírja megállni, hogy ne számolja össze a dominókat. Félreértés ne essék: évek óta benne vagyunk az apokalipszisben.
A világvége a közvélekedéssel szemben nem gyors lefolyású betegség, nem lehet csak úgy az egyik napról a másikra átesni rajta. Eltörölni egy népet, egy civilizációt kétségkívül időigényes műfaj, mondjuk, messze gyorsabb, mint létrehozni, de még barátok között is évtizedekről beszélünk.
A jó hír az, hogy ami nem öl meg, ahhoz hozzá lehet szokni.
Például már senki sem húzza fel a szemöldökét amiatt, hogy évek óta minden rekordot megdöntő melegcsúcs van, magyarul mindig az elmúlt évünk volt a legmelegebb, mióta egyáltalán rögzítjük a hőmérsékletet.
Az idén is melegebb lesz, mint tavaly volt, de ez legfeljebb pár klímakutatót fog az öngyilkosság karjaiba taszítani. Néhány középosztálybeli fiatal felnőtt persze tüntet majd a szegény jegesmedvékért, ezt pedig élőben közvetítik majd a közösségi médiában a legújabb kütyüikkel, melyeket kiskorúak raktak össze nekik valahol Ázsiában. A többség számára a globális klímaváltozás azonban az idén sem lesz téma: majd akkor beszélünk róla, ha a hatására összeomlik a mezőgazdaság, és nem lesz mit enni. Az, hogy országnyi területek váljanak alkalmatlanná az emberi életre, még mindig legalább egy évtizedre van. Ne is vesztegessünk több szót a dologra.
Sokkal komolyabb gondjaink vannak jelenleg.
Az európai civilizáció a végnapjait éli. Erről fognak szólni a hírek 2025-ben.
