A február 23-án rendezendő német szövetségi választások nem pusztán a radikális jobboldali AfD sokak által várt előretörése miatt szolgálhatnak izgalmakkal az európai polgárok számára. Németország gazdasági jövője szintén meghatározó mind az Európai Unió magországai, mind a beszállítói láncokon keresztül közvetlenebbül is kitett, perifériás tagországok számára. A németek második éve küszködnek a recesszióval, ami a kontinens gazdaságának egészére is rányomja bélyegét. Az energiaáraknak az orosz-ukrán háború miatti emelkedését különösképp elszenvedő német gazdaság igen hamar az új amerikai adminisztráció agresszív vámpolitikájával találhatja szemben magát, ami még tovább hátráltathatja a világ harmadik legnagyobb gazdaságának fellendülését.
Az elmúlt évtized szigorú adósságfék-szabályai nyomán az ország infrastruktúráját nem sikerült érdemben megújítani. Németország és Európa egészének lemaradása különösképp a vágtázó Egyesült Államokkal való összevetésben szembeötlő. A CDU vezetését 2022-ben átvevő Friedrich Merz rendre hangsúlyozza a német gazdasági versenyképesség visszaszerzésének fontosságát, és ennek érdekében a legesélyesebb kancellárjelölt akár fel is mondhatja az elmúlt évtized nyomán konszenzussá vált német költségvetési szigort. Bárhogy is lesz, az új német kormány gazdaságpolitikája várhatóan jelentősen eltér majd az előző kabinetekétől. Mindez a megváltozott világgazdasági helyzettel és az Egyesült Államok erősödő protekcionizmusával kiegészülve könnyen szakaszhatárrá teheti 2025-öt az európai gazdaság történetében.
A merkeli örökség
Angela Merkel több mint tizenöt éves regnálását stabilitás jellemezte – mind politikai, mind gazdasági értelemben. Az egy főre jutó GDP 2005 és 2021 között 21 százalékkal növekedett, ami közel tíz százalékponttal haladja meg az eurózóna egészének átlagos növekedését. Mindeközben a német gazdaság részesedése az eurózóna gazdaságában nem változott érdemben. A Schröder-kormány munkaerőpiaci reformjai nyomán a strukturális munkanélküliség már a Merkel-kabinet első éveiben is csökkent. A német gazdaság mai 77 százalékos foglalkoztatási rátája (foglalkoztatottak száma a teljes népesség arányában) az ötödik legmagasabb Európában, mintegy 7 százalékponttal haladja meg az euróövezet átlagát. Abszolút értékben ez azt jelenti,
A foglalkoztatás és a gazdaság egészének bővülése javarészt exportvezérelt volt, ami lehetővé tette, hogy a szigorú költségvetési politika nyomán a német GDP-arányos államadósság 2019-ben közel tíz százalékponttal volt alacsonyabb a 2005-ös értékénél – a 2008-as globális pénzügyi válság, illetve az eurózóna 2012–2013-as válságának ellenére. Az adósság lefaragásában kiemelt szerepet játszott az első Merkel-kormány által alkotmányba foglalt adósságfékszabály, mely 2011-ben lépett életbe, és a GDP 0,35 százalékában maximálta a költségvetés strukturális hiányát. Bár az európai mértékben is kiemelkedő fiskális szigor lehetővé tette az adósságcsökkentést, és ellehetetlenítette a prociklikus gazdaságélénkítést, az euróválság lezárulta után kritikusai szerint ellehetetlenítette az infrastruktúra korszerűsítését is, ami az igen laza kamatkörnyezetet figyelembe véve érdemi hasznot hozhatott volna a munkaerő termelékenységének stagnálásával egyébként is küzdő német gazdaság számára.
A versenyképesség egyik leginkább hátráltató tényezője a német gazdaság európai mértékben is kimagasló adóterhelése. Bár a jóléti államok emlegetésekor jellemzően Észak-Európa skandináv országai jutnak eszünkbe, a 2023-as évben a német adóterhelés összemérhető volt akár Svédország, akár Dánia értékeivel. Különösen igaz ez a munkajövedelmet terhelő adók mértékére. A munkajövedelemre számított adók (munkavállalói és munkáltatói adóterhek a bruttó bér arányában) Németország esetében a második legmagasabbak Európában, a kontinens legnagyobb gazdaságát kizárólag a belgák előzik meg. Szintén Németország rendelkezik a kontinens második legmagasabb társasági adókulcsával, 30 százalékos értékét kizárólag Málta 35 százaléka előzi meg. Megjegyzendő: a Merkel-éra egyetlen érdemi adóreformja a társasági adó kulcsának csökkentése volt 2008-ban, melynek keretében az adóalap bővítése mellett a kulcsot 38 százalékról 30 százalékra mérsékelték.
A magas adókulcsok mellett a Merkel-éra legnehezebb öröksége az utóbb
