Kollár Lajos hegymászó beszámolója szerint sok előrejelzést és expedíciós véleményt összegezve a spanyol EUMET csapattal közösen úgy döntöttek, hogy ez a nap lesz a legideálisabb. A csapatok reggel indulnak el a Khumbu jégesésen keresztül a kettes tábor felé, majd a tervek szerint egy nappal később a magyarok vissza is érkeznek az alaptáborba.
A “magyarok a világ nyolcezresein” expedíció tagjai nem használnak mesterséges oxigént és sherpák sem segítik őket. Általában három, de magasabb és nehezebb hegycsúcsok eléréséhez egy negyedik tábort is felhelyeznek a mászók, majd ismét visszavonulnak az alaptáborba pihenni és kidolgozni a csúcstámadó stratégiát, megjelölni azt a napot, amikor a meteorológiai előjelzések szerint a legkisebb a szél, a páratartalom, tehát a legjobb idő várható.
Az április nyolcadikai búcsúzáson egy Bukeezer Emin nevű autista fiatalember is elbúcsúztatta a Magyar Lhoce Expedíciót. Emin betéve tudja a föld összes országát és azok fővárosait, így egy színes, textíliára másolt világtérképet adott a csapatnak azzal a céllal, hogy azt a megmászandó hegy csúcsára kitűzze. A hegymászók az akcióval nem csak a fiatalnak szeretnének örömet okozni, hanem az emberek figyelmét is szeretnék felhívni a betegségre.
Az autizmus egy idegi-fejlődési rendellenesség, amely csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg.
