Száz évvel ezelőtt, 1924 decemberében történt meg először, hogy a magyarok heti rendszerességgel tekinthettek vissza az ország legfontosabb történéseire, hiszen megszülettek a heti filmhíradók, amik aztán hosszú évtizedekre a magyarok moziélményeinek szerves részévé váltak – írja sajtóközleményében az NFI.
1924 utolsó negyedévében a heti filmhíradókat forgató és kiadó, állami tulajdonú Magyar Film Iroda (MFI) Részvénytársaság operatőrei, illetve szerkesztősége már leküzdötték az indulás nehézségeit, így az év utolsó hónapjában számos érdekes és hasznos anyagot szállított a magyar mozivásznakra.
Rögös út vezetett persze idáig, hiszen a szinte semmiből született filmhíradók célja az volt, hogy kielégítsék az egyre gyarapodó moziközönség kíváncsiságát, az MFI azonban már az induláskor jelentős anyagi gondokkal küzdött, így csak rendkívül lassan és nehezen tudott elindulni a munka, sőt, a szakemberek szűkében voltak a filmanyagnak, a kamerának, valamint operatőröknek is.
Köszönhető volt ez annak, hogy aki tehette, az valahol Nyugat-Európában dolgozott, az egykor diadalmas napokat látott magyar filmipar pedig már a végóráit élte. A lassú, de folyamatos hanyatlás az első világháborút lezáró trianoni döntéssel kezdődött, melynek során az ország területeivel együtt filmszínházainak is elvesztette kétharmadát, így a magyar filmpiac hirtelen a töredékére zsugorodott. 1920-tól kezdve évről-évre rohamosan csökkent a játékfilmes produkciók száma: míg 1918-ban még több mint száz magyar filmet mutattak be, 1924-re ez a szám már csak hat volt. A mozik és a közönség műsoréhsége ennek ellenére csillapíthatatlan volt, így a hiányt a külföldről beömlő műsorral pótolták.
Ilyen viszonyok közé született 1924. februárjában a Magyar Híradó, amire eleinte szinte alig tudtak forrást biztosítani. Az első híradószámok mindössze egy példányban jelentek
meg, ugyanazt a kópiát vetítették tehát az egész országban. Hosszú idő telt el, mire sikerült a példányszámon emelni, így nem csoda, hogy az első híradószámokból nagyon kevés maradt fenn. A nyersanyaggal való takarékosság tökéletes profizmust követelt meg az operatőröktől, akik a kamerába való nyersfilmet készpénz ellenében tudták csak beszerezni az AGFA magyarországi képviselőjétől, aki akkor éppen Lajta Andor volt, a későbbi filmtörténész, a Filmarchívum egyik alapítója.
A kezdetekben még csak néhány munkatársa volt a Filmirodának, de aki odakerült, azt hamar beszippantotta az érdekes és mozgalmas munka. Ekkor került oda kifutófiúnak Horváth József, aki a következő évben már kamera mögé állhatott, közel két évtizeddel később pedig többek közt a Don-kanyarból küldte haza riportjait. Így verbuválódott össze a csapat, ami nap-nap után állvánnyal, kamerával követte a politika, kultúra és sportélet eseményeit. A leforgatott anyagot az V. kerületi Sörház utca egyik szuterén helyiségében hívták elő saját tervezésű fából készült hívókádjaikban, s a negatívokról történő másolást is maguk végezték.
A belvárosból rövid időn belül költözniük kellett, mert a kiáradt Duna elöntötte az utcaszint alá telepített laboratóriumot. A munka a költözés napjaiban sem állhatott meg, így Megyer Tibor operatőr egy Damjanich utcai mosókonyhában hívta-szárította a híradó szalagjait, amíg az új labort munkába nem állították. Igaz hőskor volt ez, Mándy Iván és Minarik Ede kora, aminek fennmaradt filmfelvételei most, száz év elteltével újra életre kelnek.
Az egyre gyarapodó online adatbázisok segítségével most végre az is kiderül, hogy a százéves filmriportok napra pontosan mikor és hol készültek. Az izgalmas történelmi puzzle eredményeképp egymás mellé kerülnek a néma képsorok és a sajtóban megjelent híradások az ünnepi beszédekkel, a képen látható szereplők neveivel együtt, és olyan mellékesnek tűnő, ám ma már érdekes részletek is kiderülnek, amikről nem tesznek említést a képközti feliratok.
A nagyfelbontásban szkennelt összeállításban tehát látható és hallható most mindaz, ami száz évvel ezelőtt fontosnak számított. Megelevenedik Bethlen István miniszterelnök és Pietro Mascagni alakja, láthatjuk az akkori Budapest néhány érdekes részletét, ellátogatunk a Csepel-szigetre, ott lehetünk a Gubacsi híd felavatásán és az 1924 decemberében rendezett focimeccseken, ahol igazi Vallayk, Turner Pipik és Minarik Edék vigyorognak a kamerába.
