A magyarországi alapkezelők arra figyelmeztetnek, hogy a nyugdíjpénztári megtakarítások lakáscélú felhasználása hosszú távon negatív hatással van a magyar gazdaságra, az államra és polgáraira is – írja az Azénpénzem.hu a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) közleményére hivatkozva. A hazai alap- és vagyonkezelő szakmát képviselő szervezet elnöksége véleményezte a kormány javaslatát, mely a nyugdíjpénztári megtakarítások lakáscélú felhasználásáról szól.
A BAMOSZ közleménye szerint az önkéntes nyugdíjpénztárakban felhalmozott megtakarítások összege 2100 milliárd forint körüli. Ez 1,1 millió pénztártag felhalmozott vagyona, átlagosan tehát 1,9 millió forint megtakarítás jut egy pénztártagra. A pénztárakban sok a szinte nulla vagyonnal rendelkező nem fizető tag, ezért valójában Még a legvagyonosabb decilisbe tartozó pénztártagok átlagos 8,5 millió forintos megtakarítása sem tűnik önmagában elégségesnek.
Nagy a lakossági ingatlanvagyon
A lakosság teljes vagyonában ma is hatalmas súllyal szerepel az ingatlan, a magyarok 91 százaléka saját tulajdonú ingatlanban lakik, ez a 4. legnagyobb érték az EU-ban, nyertesek a románok 95 százalék feletti aránnyal és a többi dobogós is kelet európai ország. Ez azonban inkább a bérlakáspiac fejletlenségére utal a BAMOSZ szerint – utaltak arra, hogy a nyugati társadalmakban az arány jóval alacsonyabb (70 százalék alatti). Nyugdíjbefektetés szempontjából nem racionális szinte az összes vagyonunkat lakóingatlanban tartani, főleg ha egyébként abban is élünk, ezért korlátozottan forgalomképes, hiszen nem fogjuk tudni havonta készpénzre váltani az esetleges jövőbeni értéknövekedést.
Arra is kitérnek, hogy
Európában nem lenne kirívó, hogy az értékpapírok mellett közvetlen ingatlanbefektetések is beleférjenek a támogatott egyéni stratégiákba (egyébként a hazai önkéntes nyugdíjpénztárak is tartanak ingatlanbefektetéseket a portfólióikban, így a pénztártagok részesednek az ingatlanpiac teljesítményéből), viszont nyugaton lényegesen magasabb az egy főre eső megtakarítás. Ellenben a mostani tervezet olyan szélesre szabta az ingatlan jellegű célok körét, hogy a rövid távú fogyasztás jellegű felhasználás is belefér, amely azért máshol nem jellemző. Ugyan felújításra adómentesen költhető el a megtakarítás, a vásárolt áruk és szolgáltatások után a 27 százalék áfa normál esetben befizetésre kell, hogy kerüljön (bár már keringenek tippek az ügyeskedésre).
Hiányozni fog nyugdíjba vonuláskor, a tőkekivonás gondot is okozhat
A nyugdíj-megtakarítások elfogyasztása viszont hiányozni fog a pénztártagoknak, amikor ki kellene egészíteni az öregségi ellátásukat. A BAMOSZ arra is felhívja a figyelmet, hogy a hazai nyugdíjpénztárak befektetései között jelentős súlyt képviselnek a magyar állampapírok és a vállalati kötvények, de felülreprezentáltak a hazai részvények is, és mellettük megtalálhatóak az ingatlan alapok és a közvetlen ingatlanbefektetések is.
Becsléseik szerint a pénztárak befektetéseinek többsége (jóval 50 százalék feletti arányban) hazai eszközökben van. Minden tőkekivonás a pénztárakból azt fogja eredményezni, hogy el kell adni ezeket az eszközöket, így a becslések szerint több száz milliárd forintnyi magyar értékpapírt kell likvidálnia az alapkezelőknek 2025-ben. (A portál már korábban megírta, hogy nem lesz jó az államnak se, ha a pénztárak eladják az állampapírjaikat, ami a hozamok emelkedésével járhat. Vagyis magának is okozhat problémát az állam, lehet, hogy nagyobbat is, mint most gondolja.)
A BAMOSZ szerint a javaslat leginkább
- a rövid távú fogyasztás élénkítésére alkalmas, amely növelheti költségvetés áfabevételét 2025-ben, de
- ennél sokkal fontosabb a magyar gazdaságra, az államra és polgáraira gyakorolt hosszú távú negatív hatása.
