Milyen munkakört töltesz be a Meki®-ben, és melyek a főbb feladataid?
Lobbisként a vendégtér tisztántartása, a tálcákon maradt hulladék eltakarítása, szelektálása, az eszközök eltisztítása tartozik a legfontosabb feladataim közé, és természetesen a vendégek kisebb-nagyobb igényeiben, kérdéseik megválaszolásában is segítem őket. A munkanapom során folyamatosan figyelemmel kísérem a lobbiban történő eseményeket, és ahol szükség van rá, ott beavatkozom. A vendégélmény menedzser kollégáim segítenek, hogy szólnak, ha valamilyen szennyeződést nem vennék észre.
Hogyan találtál rá erre a munkalehetőségre?
Korábban egy lovardában dolgoztam. (Henrik gyerekkora óta lovagol – szerk.) Ezt a munkámat sajnos nem tudtam folytatni látássérültként. Mikor hallotta, hogy munkát keresek, egy szintén látássérült barátom mesélte, hogy ő nagyon jól be tudott illeszkedni a Meki®-ben. Besétáltam a lakásommal szemközt található étterembe, jelentkeztem munkára, és szerencsésen azonnal fel is vettek.
Mik a legpozitívabb tapasztalataid a munkáddal kapcsolatban?
Számomra a legfontosabb a nagyon jó társaság, az összetartó munkatársak. Ők elfogadják, hogy az én helyzetem kicsit más, megbecsülik a munkámat, sőt van, aki talán kicsit fel is néz rám. A főnökség is jófej, ők is mindenben nagyon segítőkészek.
Ami még nagy előny, hogy kb. egy percre lakom. Ez nagyon fontos nekem, mert látássérültként tömegközlekedni nehéz, nem mindenütt megoldott az akadálymentesítés. Ezért is örültem nagyon, hogy a felvételnél figyelembe vették a kérésemet, hogy ebbe az étterembe kerüljek.
Van, amit nem annyira szeretsz, vagy nehezedre esik?
Előfordul, hogy a forgalomnak megfelelően csak én vagyok beosztva a vendégtérbe, de néha ilyen esetekben is beeshet hirtelen egy-egy nagyobb tömeg. Ezt nehezebben kezelem, de megoldom. Látássérültként nehéz felügyelni, hogy semmi ne csússzon meg, fejben kell összetennem a feladatokat, hogy ha például egy üdítő kiborulna, azt a kevésbé fontos feladatok elé kell venni.
Említetted, hogy a munkatársaiddal jól kijössz, de beszélnél még kicsit a munkahelyi környezetről, a légkörről a Meki®-ben?
Az első pár napban, kicsit furcsa volt a szituáció, a többiek nem igazán tudták elképzelni, hogy egy ilyen fokú látássérült mit fog tudni elvégezni az étteremben. Igazság szerint az elején én is féltem ettől, de úgy voltam vele, hogy ha a szintén látássérült barátomnak ment – aki ráadásul egy még forgalmasabb étteremben dolgozik –, akkor nekem is menni fog. Egy-két hét alatt aztán rájöttem, hogyan szabhatom magamra a munkát, hogyan tudom leegyszerűsíteni a folyamatokat. Ahogy fejlődtem a munkámban, a többiek is rájöttek, hogy nem nagyon akadályoz ez engem semmiben.
Az a mai napig előfordul, hogy olyat kérdeznek tőlem, amire persze ők is azonnal rájönnek, hogy mivel nem látom, nem fogok tudni segíteni ebben, de igazából már ők is elfelejtették, hogy látássérült vagyok. Például, ha a szelektáláshoz szükséges színes zsákot kérik tőlem, azt hiába teszik, mert nem tudom megkülönböztetni. Viszont, ha segítségre van szükségem bármilyen feladatban, azonnal mellettem vannak.
Egyébként a vendégek sem feltétlen jönnek rá azonnal, hogy gyengénlátó vagyok, mert ez a munkafolyamatokban nem feltétlen látszik. Erre leginkább akkor kerül sor, ha beszélünk, és nem közvetlen rájuk nézek, és nem valósul meg a szemkontaktus. Ilyenkor előfordult már, hogy rákérdeztek, hogy látássérült vagyok-e. Másik ilyen eset, ha söprésnél a vendégélmény menedzser segítségére szorulok, hogy megmutassa, hol is van a szemét. Ez a beszélgetés általában a vendégeknek is feltűnik.
Milyen kihívásokkal szembesülsz a munkád során?
Az üdítő kiborulása például nagyon nehéz számomra. Ha a vendég kiönti a poharát véletlenül, nem feltétlen megy el másik asztalhoz, főleg, ha egyébként tele van az asztal. Ilyenkor úgy kell takarítani, hogy minél kevésbé zavarjam. Ebben az esetben, és az utcasöprésnél kell segítséget kérnem leginkább, ha egyszerre sok dolgot kell feltakarítani.
A hangok megkülönböztetése az elején nagyon nehezen ment, és még most is néha összekeverem a kollégákat, főleg, mivel formaruhánk van, így az sem segít, hogy egy más színű foltot látok éppen. Ez nyilván nagyobb zajban jelent problémát, de inkább csak kellemetlen, ha nem ismerek fel valakit.
Kellett alakítani a munkakörnyezetedet a látássérülésed miatt?
Minimálisan. Mindig, ha én jövök dolgozni, a szelektív hulladékgyűjtéshez a zöld és a barna zsák ki van rakva nagy mennyiségben és elkülönítve, hogy ne keverjem össze őket.
A mosogatógép elindítását az étteremvezetővel együtt vettük végig, hogy mi az, amit ki tudok tapintani, meg tudok hallani, hány pittyenés hány fok, vagy milyen időtartam, és most már ez alapján tudom elindítani.
A cipőm és a belépő kártyámat kellett még tapintható módon megjelölni, nehogy összekeverjem őket másokéval.
Habár a nyitottság megvolt a vezetőség részéről, de nem vittük túlzásba ezeket a dolgokat, mert szerettem volna, ha minél több minden maradhat úgy, mintha látó lennék, ezért én is igyekeztem alkalmazkodni.
Mesélnél egy olyan történetről vagy eredményről, amire különösen büszke vagy a munkád során?
Egy éve kb. éjszakás beosztásban lehetek. Ilyenkor bezárunk és nagytakarítást tartunk. A lobbit én takarítom egyedül. Nem mindenki szereti az éjszakás munkakört, nekem viszont jó, hogy a saját tempómban haladok. Minden nap pontosan végzek, és a minőséget is tudom tartani.
Reggel, a műszakom végén, még a nyitás előtt a vezetőm minden pályát megnéz, és szól, ha probléma van. Az én listámon se szokott több hiba lenni, mint másén. A lobbi minőségével általában is nagyon elégedettek a feletteseim. Mondták már azt is, hogy sok látó sem tudja így elvégezni. Ennek nagyon örülök, ha így van.
Van-e valami, amit szeretnél elérni vagy megvalósítani a munkád során?
Nagyon szeretnék vendégélmény menedzser lenni, sokszor gyakorlom is, hiszen a vendégek jönnek segítségért hozzám, beszélek angolul, ezért külföldiekkel is tudok kommunikálni. Egy probléma van, hogy nem tudom használni a kioszkot. A kollégák szerint egyébként meg tudnám tanulni, mi hol van a képernyőn, de ebben nem vagyok biztos.
A konyhán is szívesen dolgoznék, itt viszont a monitorok jelentenek gondot. Ha hangforrás is lenne, a többit szerintem meg tudnám csinálni, hiszen a konyhai rendszerben mindennek külön helye van.
Mit tanácsolnál egy most Meki®-nél elhelyezkedni akaró megváltozott munkaképességű kollégának?
Én mindenképpen azt javaslom, hogy első perctől beszéljen az adott problémáról, bátran mondja el mi az a munkakör, amit el tudna látni közel 100%-osan. Szerintem a legtöbb sérült ember megtalálja a Meki®-ben azt a munkakört, amiben ki tudja magát teljesíteni. Nálam nagyon fontos volt a kommunikációs készség, jól és határozottan beszéltem. Volt olyan munkatársunk, aki a csuklóját nem tudta használni, de megtanulta, hogyan tud mégis elvégezni egy sor feladatot. Én magam is hoztam már ide barátomat, aki mozgássérült. Neki a kasszában tud munkát adni az étterem, hiszen ott a kerekesszékében ülve is fel tudja venni a rendelést, tud fizettetni.
Emellett fontos, hogy hidd el magadról, hogy tudsz itt dolgozni. Első percben lehet megijedsz, de a feletteseddel együtt ki tudod találni, melyik munkakör a tiéd. Ha pedig már bent vagy, minden erőddel legyél a beilleszkedésen, barátkozzál, viselkedj úgy, mint bármilyen más helyzetben. Az integráció minden területen nehéz lehet elsőre, de kis akarattal megoldható.
A lovaglás a hobbid. Mióta lovagolsz, és mi motivált arra, hogy elkezdj ezzel foglalkozni?
Kiskorom óta tudtam, hogy szeretnék lovakkal dolgozni. Sajnos mivel tovább romlott a látásom, nem lehettem lovas terapeuta, de a lovaglás, mint hobbi megmaradt. A kis családi tanyánkra járok lovagolni, ahol van saját lovam is. A lovaglás mellett még zenélek is. Ezt komolyabban űzöm, vannak fellépéseim is, és a Mekis karácsonyon is előadtam. A Meki® ebből a szempontból is jó munkahely, mert nagyon rugalmas. Ha van valami gond, pl. baj van a lóval, átalakítják a beosztásomat és elengednek.
