Emma Flint a kilencvenes években felnőve sohasem hallotta az abroszexuális kifejezést. A társadalom szemében akkoriban valaki vagy heteroszexuális volt, vagy meleg, illetve leszbikus. Mindent, ami különbözött ezektől a kategóriáktól jobbára kitalációnak tartottak, hiszen az emberek nem igazán foglalkoznak azzal, hogy a különböző szexuális orientációkról gyűjtsenek ismereteket, hacsak nem érintettek maguk is.
Emma, a brit Metron megjelent cikkében azt írja, amikor 2020-ban, 30 éves korában először hallott az abroszexualitásról, úgy érezte, hirtelen minden a helyére zökken a fejében. Addig a pontig sokat küzdött, hogy tisztába jöjjön saját szexualitásával, ami gyakran és gyorsan változott.
Emma úgy érezte, mintha egyedül, elveszve ülne egy csónakban az óceán közepén, és úgy érezte joggal nevezik csalónak azok, akik nem értik, miért mond időként mást a saját szexuális orientációjáról.
Aztán amikor 2020-ban, az amerikai szexuális tanácsadó és szociális munkás, Zoe Stoller blogján először olvasott az abroszexualitásról, hirtelen kigyulladt egy villanykörte a fejében. Végre megtalálta a kategóriát, amibe besorolhatja magát.
Abroszexuálisoknak azokat nevezzük, akiknek szexuális identitásuk folyamatosan változik. Egyszer egészen biztosak benne, hogy csak az egyik nemhez vonzódnak, aztán úgy érzik, hogy a másikhoz, vagy mindkettőhöz.
Emma azt mondja, a szerelmi életét nem befolyásolja az abroszexualitása. Hiába változik időnként a szexuális orientációja, ez nem befolyásolja azt, amit a partnere iránt érez.
Bár megkönnyebbült és boldogabb, mióta tisztába jött a szexualitásával, Emmának továbbra is vannak kellemetlen pillanatai. Sokan gondolják, hogy csak bizonytalan, vagy éppen aktuális trendeket követ, amikor változó vonzalmairól beszél. Reméli, hogy a jövőben az abroszexualitás ugyanolyan elfogadottá válik, mint a többi szexuális identitás, de ehhez nyitottságra és széleskörű ismeretterjesztésre van szükség.
