Erzsébet példája mutatja, mennyire egyedül hagyja az állam a beteg embereket és a családtagjaikat is
– mondta a Népszavának Karsai Dániel azzal kapcsolatban, hogy a minap elhunyt egy budapesti kórházban sorstársa, az 54 éves óvodapedagógus, Dunavölgyi Erzsébet.
A gyógyíthatatlan ALS betegségben szenvedő alkotmányjogász arról is beszélt, hogy habár rendszeresen tartották a kapcsolatot, körülbelül egy hónapja nem beszélt Erzsébettel, ezért váratlanul érte és nagyon megrázta a halálhíre.
Szomorúságot éreztem, örömet és dühöt. Nagyon szomorú vagyok, mert meghalt egy sorstársam. De örülök azért, mert már nem kell szenvednie. És dühös vagyok, amiért az államtól nem kapott semmi érdemi segítséget.
Megjegyezte: Dunavölgyi Erzsébet visszautasította a mesterséges táplálást, így az állapota gyorsan romlott. A nőt sokkal jobban megviselte a fizikai leromlás, de az alkotmányjogász szerint nem feladhatta a küzdelmet, hanem úgy döntött, hogy elege van, elutasította az értelmetlen szenvedést.
Nem tudom, kapott-e pszichológustól segítséget, de az ilyen mentális szenvedést nem képes meggyógyítani semmilyen gyógyszer vagy a világ legjobb pszichiátere sem. Mert ez nem depresszió, hanem ultra nagy szívás. De ez nem menti fel az államot az alól, hogy ilyen segítséget is adjon.
Karsai Dániel arról is beszélt, hogy csalódást érzett, amikor a strasbourgi bíróság elutasította a beadványát, de mint megjegyezte, „az életben nem lehet mindig nyerni”. Elárulta azt is, hogy az elmúlt hetekben kollégáival azon a beadványon dolgoztak, amelyet az EJEB nagykamarájának nyújtanak be néhány napon belül, nem várva meg a rendelkezésükre álló három hónapot.
Az alkotmányjogász úgy tudja, hogy Dunavölgyi Erzsébet beadványát a lánya viszi tovább, édesanyja halála ellenére nem engedi elülni az ügyet.
