A szakértők már régóta panaszkodnak arra, hogy nagyon kevés kutatónak van lehetősége a tekercsek tanulmányozására. Az utóbbi években már történtek lépések, hogy javítsák a hozzáférést e páratlan dokumentumokhoz, amelyeknek sok töredékét mind a mai napig nem sikerült megfelelő módon azonosítani és kategorizálni.
Mint a kétezer éves tekercsek állagmegóvásáért felelős IAA rámutat, a felbecsülhetetlen értékű dokumentumok bepillantást engednek a Jézus korabeli zsidó közösség és a korai keresztények életébe.
A projekt 2008-ban indult az IAA és a Google izraeli kutatási-fejlesztési központja közötti együttműködésben. A jövő év elején helyezik üzembe a hivatal laboratóriumaiban azokat a korszerű képalkotó berendezéseket, amelyekkel a harmincezer töredék mindegyikéről nagy felbontású felvétel készül, és ezek felkerülnek az internetre. Az eredeti szövegek mellett a fordítás is elérhető lesz.
„A felvételek minőségileg egyenértékűek lesznek a tekercsek +fizikai valójával+, ezáltal nem kell e páratlan dokumentumokat újra és újra kitenni a fény hatásának, vagyis megóvhatjuk őket a jövő nemzedékek számára” – hangsúlyozza a hivatal.
Az IAA szerint az új technológia révén „életre kelthetik” az évszázadok során elhalványult írásjeleket, ezáltal előmozdíthatják a XX. század egyik legfontosabb régészeti felfedezésével kapcsolatos kutatásokat.
Az első holt-tengeri tekercseket 1947-ben fedezte fel egy barlangban egy fiatal beduin pásztor, aki elbitangolt birkáit kereste. A Kr.e. 250 és Kr.u. 70 közötti időből származó 900 tekercsre 1947 és 1956 között 11 barlangban bukkantak a Holt-tenger nyugati partján. A legismertebbek közülük a kumráni tekercsek, amelyek egy ősi település romjai közelében, Hirbet Kumránban kerültek elő, Jerikótól 15 kilométerre délre.
A tekercseket vélhetően az esszénusok, egy szigorú és elszigetelt zsidó szekta tagjai írták.
