Augusztusban hetvenéves lesz Udvaros Dorottya, de mint a Meglepetés magazin legutóbbi címlapinterjújában elmondta,
Még a kerek évfordulókon sem tekintek vissza vagy készítek összegzést, egy vállrándítással elintézem, hány éves vagyok, ugyanakkor nagy igazság, hogy az évek számával a tapasztalatok is jönnek. A korom nem érdekel, nincs nagy súlya, hány gyertya ég a tortán.
Arról is beszélt, hogy világéletében nagyon mozgékony volt, egy óránál tovább nem tud ülve maradni. Munkája is folyamatosan új kihívások elé állítja őt: „A filmezés, a színház, a koncertek folyamatosan élénken tartják az aktivitásomat fizikailag és lelkileg egyaránt” –mondta. Nagyon fontosnak tartja, hogyan állunk a világhoz, úgy véli, a pozitív életfelfogás még a nehezebb időszakokon is segít átlendülni.
Életszemléletét a fiának is sikerült átadnia, és arra is odafigyelt, hogy Mátéval minél több időt töltsön.
„Színészgyereknek lenni nem könnyű, ezt a saját példámból is tudom (édesapja Udvaros Béla rendező, édesanyja Dévay Camilla színművésznő – a szerk.). Gyermekkoromban azt láttam, hogy a szüleim csak a színházról tudnak beszélgetni, ami nekik izgalmas volt, de másnak unalmas. Akkoriban azt gondoltam, nem leszek színész, de az ember nem küzdhet bizonyos dolgokkal szemben. Akaratom ellenére belém ivódtak azok a dolgok, amelyekről beszéltek, a próbák, amelyeket gyerekként láttam, és a létezés a kecskeméti színházban szintén mély lenyomatot hagyott bennem” – fogalmazott a színésznő, aki elmondása szerint albérletben, intézetben, színházi szobában lakott, amíg a szülei vidéken játszottak.
Szerettem volna másképp csinálni, mint ők, és törekedtem rá, hogy teljességgel megéljem az anyaságot. A pályatársaim szülés után hamarabb elkezdtek próbálni, én egészen addig nem mentem vissza a színházba, amíg szoptattam, ugyanis elhatároztam, hogy addig táplálom anyatejjel a fiamat, amíg tudom.
„A munkába visszatérés viszont nem volt egyszerű. Amikor próbál vagy forgat az ember, akár 16 órát is távol van az otthonától. A mi szakmánkban nem lehet jól beosztani az időt, előfordul, hogy azt sem tudom, mikor aludjak” – tette hozzá.
Nehéz összeegyeztetni az anyaságot a karrierrel. Sokszor bűntudatom volt, ha keveset voltam Mátéval, de igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni. Számomra fontos volt, hogy a fiammal együtt reggelizzünk, és én vigyem óvodába vagy iskolába. Noteszt is vezettem arról, hogyan szeretnék viselkedni édesanyaként.
Máté ma már 38 éves, anya és fia kapcsolata a mai napig nagyon szoros.
Sosem voltak elvárásaim Mátéval szemben, mindig azt mondtam neki: legyél orvos, színházigazgató, ügyvéd, nem számít, a lényeg, hogy olyan szakmát válassz, amit nagyon szeretsz. Ez volt a legfontosabb útravaló, amit szerettem volna átadni, hogy bármit csinál, azt szerelemmel csinálja. A kaszkadőrséget választotta. Veszélyes szakma, de bízom a tehetségében, és hihetetlenül büszke vagyok rá. Hiába gondolom úgy, hogy kiváló lenne színészként, sosem terelgettem ebbe az irányba, már csak azért sem, mert Máté a saját példáján keresztül tudja, hogy színészgyereknek lenni nem mindig egyszerű
– mondta el Udvaros Dorottya, aki szerint csodálatos dolog lehet nagyszülőnek lenni. Reméli, vele is megtörténik egyszer, és amikor eljön az ideje, nemcsak néha látogatja meg az unokáját, hanem azt tervezi, aktívan részt vesz majd az életében.
