Ismét friss blogbejegyzéssel jelentkezett Szentesi Éva, akit a napokban műtöttek újra kialakult daganat miatt. Az írónő 7 órás műtéten esett át, mint akkor írta: „A bal vesémet kiemelik, a csontról és a vastagbélről lehámozzák a tumort, az artériáról viszont nem tudják, olyan szorosan tartja. Érsebészt hívnak, aki kivágja a megfojtott artériát, helyére pedig apró öltésekkel egy fiatal szarvasmarha szívizomhúrját varrja, ennek kell átvennie a véráramlást. Úgy ébredek fel, hogy térdtől lefelé nem érzem a bal lábam.”
Új bejegyzésében azt írja, már lassan, de biztosan tehet lépéseket a kórházi folyosón:
A levegő sűrű, a tüdőm nehéz, aztán valahogy mégis könnyűvé válik a testem. Majd egyszerre kitisztul minden és elkezdem látni az egész életemet, a benne szereplő embereket, az utamat, hogy mit kell tennem, ki vagyok én. Soha nem láttam még ennyire egyértelműen semmit, mint a kórházi folyosó végén, a Himalája tetején.
Szentesi úgy ír, „Soha nem láttam még ragyogóbbnak az életet, mint itt, a kórházi ágy nyugalmában, gondoskodó, szakértő kezek között.”
A testemben megszűnik a március óta tartó, kibírhatatlan fájdalom, a végtelen béke jön el. Behunyom a szemem. Úgy lélegzem, mintha enyém lenne a világmindenség, mintha én lennék a világmindenségé. Az élet járja át a sejtjeim, és bölcs értelem van mindenben. Elalszom.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
