Magyarország-Magyarország 0:0 (A meccs előre el van döntve) címmel koncertezett Beton.Hofi (Schwarcz Ádám) április 13-án az MVM Dome-ban. A Beton.Hofi-MVM Dome meccsnek is döntetlen a végeredménye: „Ádi” nem szólt akkorát a sportcsarnokban, mint a Budapest Parkban, vagy akár egy kisebb fesztiválon. Hiába a pompom lány csapat, fúvós zenekar, focipálya, a hazai hip-hop újhullámos arcainak zöme – az eufória mégis elmarad, ide nem sikerült most bebikázni a labdát.
Már kapunyitás előtt megkezdődött a közönség őrjítése, a Vivance Mazsorett Csoport miniszoknyás pompom lányai és a Budaörsi Fúvós Zenekar tagjai szórakoztatták a várakozó tömeget. Leginkább egy falunapon érezhettük magunkat, ezért meglepetésként hatott, hogy a hangszeresek a Hard reset című számot játszották Beton.Hofi comic sins nevet viselő mixtape lemezéről. A rapper a comic sinsszel robbant be a hazai könnyűzenébe, a lemez a Playbániával és a legfrissebb, 0 című mixtape-pel trilógiát alkot. Utóbbi talán az eddigi legszínesebb és legkomplexebb projekt: a tizennyolc számot és két átvezetőt tartalmazó 0 nagyon kaotikus, ugyanakkor kifejezetten izgalmas befejezése ennek az érának. Sejthetjük, hogy ez valóban egy korszak vége: amellett, hogy maga a Schwarcz Ádám is mondta, hogy Beton.Hofira leginkább csak egy projektként tekint, több számon is elhangzik utalás arra vonatkozóan, hogy Hofi ideje lejárt.
Hamarabb váltok nevet mielőtt lebetűztök
– énekli a Tükörteremben, ráadásul párszor már Kizzapingként hivatkozik magára az új dalok szövegeiben.
A Tükörteremhez hasonlóan több új dalt is most hallhattunk először élőben: a koncertélmény, ha lehet még a 0 minőségénél is egyenetlenebb. A Kizzaping69 alteregó már a Wavy zenei kollektíva/bulisorozat Babel című albumán megjelenik – a Wavy csapatából többen is feltűntek a MVM Dome-ban is. Dom Beats és Nagy Emma mellett Co Lee is besegített Beton.Hofinak. Co Lee-val közösen tolták el a Backseat Boist, a számnak nagyon jól állt egy dzsezzes plusz: fúvósok, dob (Pándi Balázs) és gitár (Kovács Gerrison) támogatta a srácok szövegét. Az új hangszerelés több számon is dobott, viszont egyes helyzetekben zavaróvá vált, nem passzolt az eredeti dalhoz.
Beton.Hofi érkezését egy amolyan magyar közérzeti mix vezette fel, végül Cseh Tamás Budapest című dalának refrénje emelkedett ki a hangok sokaságából. „Maradunk itt, neve is van: Budapest” – hangzott az ígéret, az est főszereplője eközben magyar válogatott mezben lépett a színpadra.
A hangulatot betonbiztos alapokra helyezte a csapatós Hard reset, de Beton.Hofinak kellett néhány szám, hogy igazán koncentrált legyen és belendüljön a bulizásba (ez a koncentráltság nem tartott sokáig). A Dohányboltot teli torokból üvöltötte a közönség, a rockosabb elemeket is tartalmazó dal nagyot szólt élőben, Hofi a dobszerkók és a színpadra felállított focikapuk között ugrált. Az óriás kivetítőn láthattuk, ahogy a hálók között cikázik „Schwarcz” piros fehér mezben, olyan volt a hangulat, mintha a magyar válogatottnak szurkolnánk éppen.
„Velem van Csíkszereda, meg velem van a Sepsi” – erősítette meg futball iránti szeretetét, visszanyúlva gyökereihez a Guy Ritchie című számban is, amit személyes kedvenceként vezetett fel. A Guy Ritchie elképesztő sodrása és lendülete, az új mixtape számai közül leginkább a Kint vagyok a soron című dalban köszön vissza. A pengeéles, régisulis hip-hopot képviselő Pogány Induló (Pogi) és a gengszter rapper VZS verseivel igazán ütősre sikeredett ez a track is: kár, hogy se VZS, se Pogi nem hallatszódott rendesen a Dome kifogásolható hangosítása miatt. Ennek ellenére üdítő volt mindkettőjük jelenléte, Pogi susogós melegítőben keménykedett, VZS lazán ironizált a cigányokkal kapcsolatos előítéleteken: „Egy csuklyába veszem el a kurva pénzed / Csak viccelek bolond, lehetek a spanod / Elhitted geci gyerek, mert olasz vagyok”. Erről a poénról persze mindenki lemaradt, aki nem ismerte a számot korábban. A nézők közül többen is csalódottak voltak, a küzdőtérről és az ülőhelyekről egyaránt kaptunk negatív véleményt a hangtechnikával kapcsolatban: „Nem hallottam kvázi semmit, de lehet ez a Dome miatt is van. A szüleim két hete voltak Majkán és nagyon hasonló élményük volt” – fejtette ki az egyik koncertező.
VZS és Pogi mellett benézett Realistik az Anakondára és Ajsa Luna a Tiszalökre. Az énekesnő hosszú, barnás vöröses hajával magyar Dua Lipaként tündökölt a színpadon, az ő hangja tiszta és érthető maradt. Lehetséges, hogy csak a rappereknek volt „pechje” most, ugyanis a meglepetésként feltűnő Fekete Giorgio (Carson Coma) is jól szólt, az Árvahouse vallomásába váratlanul kapcsolódott be a Frida Kahlo soraival. Schwarcz Ádám apjával küzdött éppen a sötétben („Tudod félre ne értsd, nem engedem a kezed / De nem bírom tovább már a keresztedet”), csak a telefonok ringó szikrái világítottak, mikor a közönség soraiból kitűnt Giorgio, aki az egyik széken ülve énekelte: „Nem lesz a faszom sem az X-Faktorban zsűri”. A Frida Khalo a Carson Coma és Beton.Hofi első közös száma, Hofi, szövegében kikacsint a hallgatókra: „Mindig cinkosa vagyok a magyarnak”.
A csapatszellem megélésének egyik fő helye a futball, ezért okos a tematika választása. Sajnálatos módon azonban a „félidő” beékelése nagyon megakasztotta a koncert menetét, amivel a bulizni vágyóknak is akadt problémája. „Nagyon rossz volt a koncert dramaturgiája: a félidő miatt leül a hangulat, illetve a 0 albumot nem értem miért kellett szétdarabolni, amikor alapból nagyon erős flowban jönnek egymás után a számok. Nem volt jó az ülőhely sem, nem lehetett felállni, ezért egy koszos plexin keresztül kellett végignézni az egész koncertet – fogalmazta meg egy rajongó.
Ilyenkor mindig ideges leszek és arra gondolok, hogy nem megyek többet Beton.Hofi koncertre és Beton.Hofinak se kellene jönni Beton.Hofi koncertre, de aztán mindig elmegyek mégis
– tette hozzá.
A félidő más szempontból is problematikus volt: különösen is olcsó és röhejes húzás (még ha szándékos is), hogy tizenegyesrúgással lehetett színes tévét nyerni a szünetben. A három jelentkező közül az egyetlen női pályázó, Ariella talált be Hegedűs Lajos kapusnak. A kínos intermezzót Miller Dávid vezényelte le, aki egyébként a koncert elején jött fel a színpadra és végigtolta Beton.Hofival az összes számot. Erre a támaszra szüksége is volt a rappernek: a színpadon fekete pólóban szaladgáló Miller szinte láthatatlanul erősítette az egy-egy ponton kissé szétcsúszó Hofit.
A Meggyfán klipje is sejteti, hogy erősebb baráti és szakmai kötelék alakult ki a két MC között: Miller a stúdióban végighülyéskedi a tömény trash-klipet, a videóra egy-egy stockfotó van szerkesztve. Ezek a Colgate-reklám arcok, sulis segédillusztrációk megjelentek a középső vetítőn is koncert közben. A „visszázás” után a Meggyfánt közös tapsolással vezette fel a zenekar, ami különleges atmoszférát teremtett a hatalmas csarnokban. Krúbi is beköszönt, hogy az Offwhite-ban üvöltözzön kicsit, azonban ez a dal különösen szétesett, nem volt élvezhető. A bensőségesebb hangulatú Lucyd kiemelkedő pontja volt a koncertnek: Beton.Hofi mindent beleadott, az eredeti zenei alap nélkül teljesen más színezetet kapott a szám. Háló Geri ütős ritmusával szinkronban áramlott a szöveg – volt pár másodpercnyi emelkedettség ebben az egyszerű őszinteségben:
Látni akarom majd a gyerekeink
Én látni a hasad ahogy kerekedik
Én a világot akarom és az eredetit
Egy helyet, ahova majd csak a zene repít…
„A nevem Ádám” – mondta az MVM Dome tetején Ádi, akiből Ádám lett. A pillanatból később kizökkentett a mulatós Bagira, ami nem annyira katartikus tombolás volt, sokkal inkább amolyan csárdásozós, lakodalmas lötyögés. Akármilyen összetett és sokszínű lett a 0, az új számok játékossága és ereje sem jött át igazán a koncerten. Akármennyire szépen áll össze a három mixtape, ismétlődő képeivel és élményeivel, ez a kerekség, folyamatosság nincs meg a show-ban. „Szertelen vagyok, lóg a mezem” – énekli Hofi a Day 0 című számban. Most már csak az a kérdés marad, hogy ez a szertelenség meddig tartható.
