71 éves korában meghalt Bacsó Béla esztéta, egyetemi tanár, az ELTE Esztétika Tanszékének korábbi vezetője. A hírt Janisch Attila filmrendező osztotta meg a Facebookon.
Béla volt (és marad) a legcsodálatosabb, legegyenesebb, legméltóságosabb ember, akit a barátunknak tudhattunk.
A jellem, a műveltség és a tudás bevehetetlen és megtörhetetlen hegymagasa volt Bacsó Béla.
Az emberi minőség egy minőség nélküli korban
– írta a bejegyzésben.
Bacsó Béla 1952-ben született, az ELTE honlapján található életrajz szerint Budapesten járt iskolába, felsőfokú tanulmányokat az ELTE magyar-esztétika-népművelés szakon végzett. Pályakezdő éveit a Magyar Színházi Intézetben töltötte főmunkatársi beosztásban, ahonnan politikai okokból elbocsátották; később az ELTE Esztétika Tanszékére került oktatónak és kutatónak; adjunktusi, majd docensi, 2005 óta egyetemi tanári beosztásban dolgozott. A filozófiai tudományok kandidátusa 1992-ben, majd 2001-ben az MTA doktora, közben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem frissen megalapított Esztétika Tanszékét is vezette 1995-től 1997-ig. 2000-2010 közt az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet igazgatójaként működött, 1997-től visszavonulásáig az ELTE Esztétika Tanszékének tanszékvezetője volt. Számos önálló szakkönyv, valamint több mint 130 tanulmány, kritika, cikk szerzőjem 1991-1995 között szerkesztette az Athenaeum folyóiratot. Számottevőek fordításai is, fordított többek között Martin Heidegger-műveket, művészettörténeti hermeneutikáról szóló egyetemi tankönyvet.
2020-ban megkapta a Magyar Filozófiai Társaság életműdíját, a laudációban Somlyó Bálint így jellemezte az excentrikus életmű jelentőségét:
A lehető legkomolyabban részének kell ugyanis tekintenünk a saját szövegeken túl azt a kivételes, tág értelemben vett szöveggondozói tevékenységet, amellyel Bacsó Béla az elmúlt évtizedekben meghatározó módon hozzájárult a filozófiai kultúra itthoni megújításához. Az úttörő jelentőségű Heidegger-fordításokon túl gondolok itt most a már legendássá lett Athenaeum folyóirat megalapítására és szerkesztésére, könyvsorozatok megtervezésére és gondozására, amilyen például a Kijárat Kiadó Spatium sorozata. És túl az írott szón, hiszen a filozófia eredendően mégiscsak eleven, szóbeli, dialogikus műfaj, gondolok itt az iskolateremtő tanárra, két Esztétika Tanszék, a pécsi és budapesti legendás vezetőjére, előbbinek egyben megalapozójára, utóbbinak vagy két évtizeden át professzorára, aki eltörölhetetlenül nyomta rá bélyegét ezekre az intézményekre. Egy alapjaiban megújított tanszéki könyvtár, egy hasonlíthatatlanul felszabadult légkörű kutatóhely és tanítványok számlálatlan sora, immár sikerrel fokozatot szerzett doktoranduszokkal az élen, mind szervesen beépülnek ebbe az életműbe.
