Steiner Kristóf 15 éve folytat vegán életmódot. Annak idején azért váltott étrendet, mert rengeteget hallott arról, hogyan tartják az állatokat a nagyüzemi, nagyipari állattartás során.
Először arra gondoltam, csak háztájit, csak szabadon tartottat fogok vásárolni ezekből, de utána felfedeztem magamban egy nagyobb változásra való igényt, és egyszerűen kipróbáltam, mi lesz, ha vegán leszek. Azt mondtam magamnak, ha szenvedni fogok, akkor nem folytatom, mert ahhoz túl hedonista vagyok, viszont saját magam meglepetésére egyáltalán nem hiányzott többé sem a tejtermék, sem a tojás, sem a hús. Ennek valószínűleg az is oka, hogy én nagyon nagy kísérletező vagyok, imádok sütni-főzni, és számomra egy kellemes kihívás volt az, hogy belezökkenjek a vegánságba
– árulta el a kezdetekről a Blikknek adott interjújában. Mint mondta, a váltásnak egyáltalán nem voltak negatív aspektusai, sőt fizikailag és spirituálisan is sokat adott neki a döntés.
Rendkívül energikus lettem, és olyan emberekkel hozott össze, akikkel hasonlatos az értékrendünk. Az egyetlen negatív talán, ami inkább kihívás számomra, az az, hogy nagyon sok olyan ember van, aki személyes támadásnak veszi azt, hogy én vegán vagyok. Sajnos még mindig vannak olyanok, akik azért, mert ők történetesen esznek húst is, úgy érzik, hogy az én vegánságom megkérdőjelezi azt, hogy ők jól élik-e az életüket. Én nem vagyok olyan, aki beleszól mások életébe vagy turkál mások tányérjában, viszont ezért azt várnám el, hogy mások se gonoszkodjanak velem. (…) Én azért sem becsmérlem soha azokat, akik nem ezt az életmódot folytatják, mert mindig emlékszem arra, hogy volt olyan időszak, amikor én magam sem voltam vegán. Ha őket gyűlölném, leszólnám, az olyan lenne számomra, mintha saját magamat gyűlölném a korábbi évekből.
Steiner azt mondja, mikor a vegánság bekerült az életébe, és hobbiból, ideológiából a munkájává is vált, akkor egy olyan szintű önazonosságérzést hozott az életébe, amiről korábban nem is álmodott – ám ezt nem mindenki tudja elfogadni.
Néha meg szoktam kapni egyes emberektől – ritkán akár még vegán aktivistáktól is, függetlenül attól, hogy a vegán közösség nagy része rendkívül összetartó és inspiráló –, hogy én egy megélhetési vegán vagyok. Erre mindig megvonom a vállam, és azt kívánom mindenkinek, hogy ilyen összhangba tudja hozni azt, amiben hisz, ami az értékrendje, és azt, amivel fent tudja tartani a számlák befizetését, és még a szeretteit is meg tudja hívni egy ebédre. Szerintem semmi morális akadály nincs abban, hogy az ember olyasmivel tud pénzt keresni, ami személyesen fontos neki. Nekem ez egy óriási ajándék a sorstól.
