Ha az utcán sétálva arra leszünk figyelmesek, hogy mellettünk egy járókelő 50 Cent P.I.M.P. című számát dúdolja, akkor vagy a húsz évvel ezelőtt népszerű rapper kitartó rajongójával van dolgunk, vagy valakivel, aki nemrég látta az Egy zuhanás anatómiáját. Justine Triet Arany Pálma-díjas filmje ugyanis tesz róla, hogy a P.I.M.P. egyhamar ne menjen ki a fejünkből. A szám intrumentális változatát hallgatja a hősnő, Sandra férje a halála napján. Véget nem érő verzióban szól az otromba és fülbemászó dallam, bevezetve minket a film sötét humorába.
Mikor Samuel felteszi a P.I.M.P.-t, még életben van. Alpesi házuk padlásterében szöszmötöl, dolgozik a regényén, ami már soha nem fog elkészülni. Ő és a felesége is írók, de Sandra a sikeresebb – Samuel halála előtt közvetlenül is éppen interjút ad egy érdeklődő egyetemistának. Néhány órával később tizenegy éves fiuk, Daniel veszi észre Samuel holttestét a hóban. Kiesett a padlásról, vagy kiugrott, vagy kilökték. A gyászfolyamat nem tud rendesen elkezdődni, mert Sandrát megvádolják férje meggyilkolásával.
Az Egy zuhanás anatómiája cselekménye nagyrészt egy grenoble-i tárgyalóteremben játszódik, Triet mégsem a tárgyalótermi krimi műfaját használja. Ha tárgyalótermi krimiben lennénk, lenne nyomozó, egy detektívnek is beillő ügyész vagy ügyvéd, és a végén eljutnánk az igazsághoz. Ebben a filmben viszont a Sandra bűnösségét bizonygató ügyész nem több intelligens, de kitartóan ellenszenvesre hangolt mellékalaknál, a teljes igazságot pedig soha nem ismerjük meg. Mi az, hogy teljes igazság?
Soha nem ültem bírósági tárgyaláson Franciaországban, de Justine Triet nem először avatja központi helyszínné a tárgyalótermet, a munkái alapján pedig úgy tűnik, a francia tárgyalótermek kiválóan alkalmasak szimbólumnak. Arénaszerűek, különlegesen díszítettek – Triet 2016-os, Egy ágyban Victoriával című filmjében vörös posztó borítja a falaikat, mintha a Club Silencio jogi osztályát rendezte volna be egy David Lynch-rajongó törvényszolga –, az igazságszolgáltatás képviselői pedig mókás, gazdagon redőzött talárt viselnek.
Akár Samuel végzett magával, akár Sandra vele, mindenképp kulcsfontosságú kérdés, hogyan juthatott idáig a házasságuk.
Triet és élettársa, Arthur Harari együtt írták a forgatókönyvet egy művész házaspárról. Samuelről ugyanakkor sokáig csak fotókat látunk, majd halljuk is őt egy dermesztő hangfelvételen, végül a pár utolsó veszekedését megmutató visszapillantásban jelenik meg a képen. Valójában Sandrát kell megértenünk és megfejtenünk ebben a történetben: mire lehetett képes ez a tehetséges és érzékeny nő, aki szorongásait gyakorlatiasságba fordítja, a gyengeség pedig taszítja?
Sandra Hüller, akit cannes-i riportunkban is méltattunk, és akit a magyar közönség elsősorban a néhány évvel ezelőtti Toni Erdmann neurózisaitól fokozatosan megszabaduló hősnőjeként láthatott, a határozott, hideg fellépés mögötti érzelmi hullámzás sejtetésével tartja fogságban a képzeletünket.
(A hírek szerint Hüller megkérdezte Triet-t, Sandra volt-e Samuel gyilkosa, de a rendező nem árulta el neki.)
Akármi is a válasz, Sandrában tényleg van valami borzongató hidegség, mint ahogy hideg az alpesi táj, és hideg az évekkel korábban autóbalesetet szenvedett Daniel hályog borította szeme is. Az igazságot kereső, vak fiú túlságosan jelképszerű figura, de Milo Machado-Graner törékeny alakítása finomítja ezt a keresettséget. Triet mintha egyébként is vonzódna hozzá, hogy karaktereit embertípusokká, történeteiket pedig pszichológiai esettanulmányokká formálja. Előző filmje, a Sibyl (alsó polcos magyar címén: Szex és pszichoanalízis) egy pszichológusról szólt, aki író szeretne lenni, ezért felveszi bajba jutott páciense sirámait, etikátlan viselkedése pedig őt magát is érzelmi válságba sodorja.
Érthető az Arany Pálmát odaítélő zsűri elragadtatása, mert Triet filmje következetesen végiggondolt, mesterien megszerkesztett művészportré és párkapcsolati esettanulmány. Olyan film, amely kiszámítottságával kissé tartja is a távolságot közönségétől, titkait pedig szorosan magához öleli. Triet végül úgy engedi el a kezünket, hogy nem vagyunk biztosak benne, értjük ezeket a hősöket, értjük, miért ért véget ilyen tragikusan ez a házasság. Két dolog marad velünk: a mardosó kétely és a P.I.M.P..
Egy zuhanás anatómiája (Anatomie d’une chute), 2023, 152 perc. 24.hu: 8,5/10.
