Sztálin tartott az egykori magyar miniszterelnöktől

Gróf Bethlen István, Magyarország egykori miniszerelnöke 77 éve, 1946. október 5-én hunyt el. A politikus egy évtizedes kormányzása alatt konszolidálta a politikai életet, növekvő pályára állította a megcsonkított ország gazdaságát, ezzel együtt pedig a korszak kulturális és szociális reformjait is megalapozta – írja a Rubicon.

Út a miniszerelnöki székig

Bethlen a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karán tanult, majd a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián mezőgazdasági oklevelet szerzett. A gróf az erdélyi politikai életbe már a 19. század utolsó éveiben bekapcsolódott, 1901-ben pedig országgyűlési képviselőnek is megválasztották.

Az első világháború után a Károlyi-féle köztársasági kormányzat konzervatív ellenzékének vezéralakja lett: 1919 februárjában megalapította a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját. A kommunisták hatalomátvétele után pedig – bécsi emigrációban – létrehozta az Antibolsevista Comitét, amely jelentős szerepet játszott Horthy Miklós keresztény-konzervatív rendszerének hatalomra kerülésében.

Az időközben kormányzói pozícióba emelkedett Horthy már 1920-ban szívesen látta volna Bethlent a miniszterelnöki székben, ám a pártok ezt határozottan ellenezték, helyette Teleki Pál alakíthatott kormányt. Teleki azonban 1921-ben lemondott, így Bethlen kapta meg a kinevezést.

Kormányzása

Bethlen pártja 1922-ben összeolvadt az Országos Kisgazda- és Földműves Párttal, megalakítva az Egységes Pártot. A miniszterelnök ezután eltörölte az általános választójogot, a törvényhatósági jogú városok kivételével pedig mindenütt visszaállította a nyílt szavazást. Az antidemokratikus lépéssel létrehozott egy erős, leválthatatlan kormánypártot.

Ezt követően nyugati államoktól 250 millió koronás hitelt szerzett, amellyel megélénkítette a magyar gazdaság vérkeringését, 1927-ben pedig értékálló pengőt vezetett be. A gazdaság konszolidálása után megkezdődött a népiskolai rendszer kiépítése és az egyetemek fejlesztése, kialakult a kötelező biztosítások rendszere, valamint javult az egészségügyi ellátás színvonala is.

Bethlen jó kapcsolatot alakított ki Olaszországgal és Nagy-Britanniával is, amelynek köszönhetően előállhatott volna a revízió kérdésével, ám a világgazdasági válság keresztül húzta számításait. Az Egyesült Államokból kiinduló krízis két év után, 1931 közepén gyűrűzött be Magyarországra, államcsőd szélére sodorva hazánkat. A miniszterelnök népszerűsége emiatt olyan mélyre zuhant, hogy lemondott posztjáról.

Élete a lemondás után

A harmincas években a gróf az ellenzék vezéralakja lett, elítélte az 1938 után hozott zsidótörvényeket, és a részleges revíziós sikerek dacára is ellenezte az egyoldalú német orientációt. 1939 után óva intette a kormányt a hadba lépéstől, 1943-től pedig minden befolyását bevetette egy angolszászokkal kötendő különbéke érdekében.

Az 1944. március 19-én kezdődő német megszállás alatt a nácik mindent megtettek azért, hogy kézre kerítsék őt. Bethlen hónapokon át bujkálásra kényszerült, ami megviselte a 70 éves férfi egészségét, így 1944 során kétszer is agyvérzést kapott. Sztálin attól félt, hogy az idős gróf veszélyes lehet a magyarországi kommunista hatalomátvételre nézve, ezért az országba bevonuló szovjetek fogságba ejtették. Öt hónapig házi őrizetben tartották, majd 1945 áprilisában a Szovjetunióba hurcolták, végül 1946. október 5-én egy moszkvai kórházban, feltehetőleg szívbénulásban veszítette életét.