A Séfek Séfe legutóbbi adásában csapatokban főztek a versenyzők, a közös munka viszont nem mindenhol ment gördülékenyen. Amikor a zsűri a négyes csapat pultjához érkezett, ketten is a könnyeiket törölgették éppen.
Mi miatt sírtok? Meséljetek
– lépett oda hozzájuk Vomberg Frigyes, mire Kriszti azt felelte, a feszkó miatt, Tücsi pedig ki is fejtette, mi történt.
Valamikor így a harmincadik perc után szerintem elcsúsztunk. Félreértés ne essék, de kérdeztem valamit. Háromszor-négyszer megkérdeztem, és nem kaptam rá választ. És utána le lettem ordítva a lábamról. Nincs ezzel baj, ordítsál. Ha nem kérdezem meg, akkor oké, ordíts velem
– mondta sírva Tamásnak, hozzátéve: szeretett volna az elvárásoknak megfelelően teljesíteni, azért kérdezett.
Tamás mindezt azzal nyugtázta, úgy érzi, megfelelően átadta a csapatának azt, amit látott, a legnagyobb hibájának pedig azt látja, hogy nem ellenőrzött le többször mindent.
Nem adtál át mindent. Futkározást láttam, kapkodást, és a végeredmény nem mutatja azt, hogy itt jól át lett adva a dolog, és jó volt a kommunikáció
– vonta le a tanulságot Vomberg, akinek a mondandójával a zsűritársai is egyetértettek, hozzátették továbbá, hogy szerintük túl sok volt részéről teátrálisság, a szakmaiság viszont hiányzik a tányérról.
Tamás később a riportszobában reagált a konyhában történtekre.
Tényleg ennyire durva lehettem? Vagy tényleg ennyire agresszív voltam? Én menet közben nem éreztem azt, hogy átléptem volna olyan határt, ami miatt szégyenkeznem kéne, és nem értettem, mi ez a mécsestörés
– fogalmazott.
Az értékelés után egyébként ismét hangos szóváltás alakult ki Tücsi és Tamás között, utóbbi ugyanis sérelmezte, hogy a csapattársa a séfek előtt borította rá az érzelmeit.
– Én mondtam el neked a receptet a dödölléhez, mert fogalmad nem volt a receptről!
– Értem, értem. De anyádból így jöttél ki egyébként? Bocs, hogy most már itt tartunk! De tényleg, így születtél? Tűzhellyel előtted? Vagy fakanállal a kezedben?
– De miért beszélsz velem így? Anyázunk? Komolyan, itt tartunk?
– Nem azt mondtam, hogy úgy anyád, hanem azt, hogy úgy születtél?
– Hát, erre nem számítottam. Az, hogy felemelem a hangom, nem jelenti azt, hogy anyázni kell
– hangzott a szócsata, mire Tücsi ismét igyekezett hangsúlyozni, hogy talán rosszul fogalmazta meg a mondandóját, mert nem Tamás édesanyját akarta szidni. A beszélgetés végén viszont nem jutottak megoldásra.
