Bizonyára mindenki érzett már fájdalmas, szorító érzést a mellkasában, vagy a gyomrában, amikor veszélybe került, és félt. A tudomány szerint ez általában csak egy tünet, maga az érzés az agyból származik, amely rengetegféleképen tudja azonosítani a váratlan, kockázatos helyzeteket. A reakció végrehajtása azonban a test feladata – írja a Science Alert.
Maga a folyamat a fenyegetés észlelésével kezdődik, aminek evolúciós okokból fakadóan gyorsnak kell lennie. Emiatt a halántéklebenyben lévő amigdala úgy fejlődött ki, hogy megkerülje a logikus gondolkodásban részt vevő agyterületeket, és közvetlenül fizikai válaszreakciókat tudjon beindítani. Így sokan már annak ellenére feszültté válhatnak egy kép látványától, hogy tudatában lennének a szorongásnak.
Arash Javanbakht, a Wayne State University pszichiátriai részlegének kutatója a lapnak elmondta, a hippokampusz közel helyezkedik el az amigdalához, és szorosan kapcsolódik is hozzá. Ez részt vesz a biztonságos és a veszélyes dolgok memorizálásában, és nem utolsó sorban kontextusba helyezi a félelmet. Így ha az oroszlántól elsőre megijedünk, ám később rájövünk, hogy állatkertben vagyunk, és egy kerítés húzódik köztünk és az állat közt, megnyugszunk. Emellett szintén fontos feladatot tölt be a prefrontális kéreg is, amely leginkább a félelem értelmezésében vesz részt.
Mi történik a testünkkel?
Amennyiben az agy úgy dönt, hogy a félelemreakció indokolt egy adott helyzetben, neuronális és hormonális pályák lavináját indítja el, hogy felkészítsen az azonnali cselekvésre. Az agyi motoros kéreg gyors jeleket küld az izmoknak, hogy felkészítse őket a gyors és erőteljes mozgásra. Ezek közé tartoznak a mellkas és a gyomor izmai is, amelyek segítenek megvédeni az ott lévő kritikus fontosságú szerveket. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy stresszes körülmények között szorító érzést érezhet a mellkasában és a gyomrában.
A harc-vagy-menekülés válaszreakciót a szimpatikus idegrendszer irányítja. Ez stressz vagy veszély esetén aktívabb, és segít biztonságosan kijutni egy necces helyzetből. A vegetatív idegrendszer részeként persze a szervezet önkéntelen élettani folyamataira is hatással van. Példaképp ezek az idegsejtek aktiválják a mellékvesét, hogy olyan hormonokat szabadítson fel, mint az adrenalin – amely a véren keresztül jut a szervezetbe, és növeli a reakció sebességét.
Az izmok megfelelő vérellátásának biztosítása érdekében, amikor nagy igénybevételnek vannak kitéve, a szimpatikus idegrendszer jelzései növelik a szívverés ütemét és az összehúzódás erejét. A megnövekedett pulzusszámot elsősorban a mellkasában érzi, ezért kötik sokan az intenzív érzelmeket a szívhez.
Mivel az emésztés a harc-vagy-menekülés helyzetben az utolsó prioritás, a szimpatikus idegrendszer lelassítja a bélrendszert, és csökkenti a gyomor vérellátását, hogy oxigént és tápanyagokat takarítson meg a fontosabb szervek, például a szív és az agy számára. A félelem tehát az agyból indul, de leginkább a test szenved miatta.
