Kiszámolni nem tudom, utánajárni még nem mertem, túl vagyunk-e már rajta, annyi biztos, az ünnepek elmúltak és hiába énekelem, “egy-két-há, mire háromig számolok, egy-két-há, újra eljön a nyár”, nem jön. Sőt. Jó lenne halálnak.
Ezért most fogom magam, behunyom a szemem, és útnak indulok, húzva magam után kedves olvasóimat is, akik feladatot is kapnak. Túl vagyunk a rántott pontyon, véget értek a diákévek, jöhet az első igazi, érett, felnőtt szerelem. A pisztráng.
A Neretva völgyében járunk, kora reggel van, mellettünk hömpölyög a Zöld Asszony. Én neveztem el így. Igazándiból Zöld Ribanc a neve, de így szebben hangzik. Aki látta már a Neretva folyót, tudja, miért. Nyár közepe van, alagutak szaggatta kanyargós út, felettünk magasodnak a helyek, szikrázóan kék az ég, a folyó szagát hozza a szél. Bosznia, gyönyörű vagy. A Zöld Ribanc is az, hiába hosszú az út, újra meg újra meg kell állni, gyönyörködni benne, ahogy ringatja-kínálja magát, oda mégsem adja, nyáron sem melegebb az öle vize tíz foknál.
Ha őt magát nem is, kincsét megszerezhetjük, a folyóparton álló ütött-kopott bódékban (riblja farma) frissen fogott, élő pisztrángot árulnak (pastrmka). A kezdő halevő számára a fehér húsú, ízletes, szinte szálkamentes pisztráng jelenti az érett szerelmet, innentől egy lépés a tengeri herkentyűk. Ha a Neretva a Zöld Ribanc, a pisztráng az édesvízi halak királynője.
Mivel a húsa rendkívül finom, nem kell túlbonyolítani. A kibelezett, megtisztított halat sózzuk, borsozzuk, kívül belül csurgassunk rá citromlevet, hagyjuk állni fél-egy órát, tömjünk a hasába egy-két vajkockát, kakukkfű ágat, majd vajon süssük ki. Igen, ennyi. A jelenlegi kedvenc pisztráng receptemet Váncsa István Lakoma c. könyvében találtam, amilyen egyszerű, olyan rafináltan finom, a neve Boticasi pisztráng.
A megtisztított, kibelezett, megmosott halakat (fejenként egy jókorát számoljunk) sózzuk-borsozzuk, citromozzuk, állni hagyjuk. A belsejébe gyömöszölünk egy szelet füstölt sonkát, majd kukoricalisztbe forgatjuk és olívaolajon kisütjük. A maradék olajon vöröshagymát és fokhagymát pirítunk, kiszedjünk, meglocsoljuk ecettel és olívaolajjal, ráterítjuk a halra és vályúhoz. Köretnek héjában főtt krumpli, vagy krumplipüré.
Amíg elsétálnak pisztrángért, én dúdolom a Quimbytől, hogy “alattunk a tenger, szemben a nap zuhan, Nyeljük a csíkokat és a világ pajkos szellőként suhan” és megpucolom a hagymát.
