Anjou Hedvig lengyel királynő, I. (Nagy) Lajos magyar és lengyel király kisebbik leánya, akit alattvalói már halála után szentként kezdtek el tisztelni 1399. július 17-én hunyt el. A királynő múlhatatlan érdemeket szerzett Litvánia keresztény hitre térítésében, legendás bőkezűségével pedig a lengyel kultúra felvirágoztatásában is aktív szerepet vállalt – írja a Rubicon.
Magyar hercegnőből lengyel királynő
Hedvig 1373 táján született, és négy esztendős koráig a magyar királyi udvarban nevelkedett. Apja halála után, 1382-ben Hedvig ülhetett a lengyel trónra, míg a magyar koronát idősebb testvére, Mária viselhette.
Ezt követően az uralkodói jogkörök döntő részben a II. Ulászló néven trónra emelt Jagellóra szálltak át, ám Hedvig a későbbiekben is részt vállalt Lengyelország kormányzásában.
A jóságos uralkodó
A királynő tevékenysége kifejezetten jelentős volt a keresztény hit terjesztése, a művelődés támogatása és az elesettek segélyezése terén. Hedvig megszervezte a vilniusi püspökséget, illetve ösztöndíjat alapított a prágai egyetemen litván hallgatók számára, mindez nagyban elősegítette a keleti krisztianizációt.
A legendák szerint Hedvignek szokása volt az is, hogy élelmet csempészett ki a palotából a szegény nép számára, egy másik történet szerint pedig Hedvig palástja egy alkalommal visszaadta egy vízbe fulladt ember életét.
A jóságos királynő csupán 26 évesen, 1399. július 17-én, első gyermekének megszületése után gyermekágyi lázban hunyt el. Hedviget végül II. János Pál pápa avatta szentté 1997-ben.
