Az anyaságról, annak kezdetéről írt Instagram-oldalán Görög Zita. A színésznő anekdotáját azzal kezdi, mikor apás hétvégén vannak gyerekei, általában a ház körül foglalatoskodik – régen azonban nem így volt.
Emlékszem, mennyire nehéz volt az elején. Nem tudtam mit kezdeni a hirtelen jött idővel. Nem volt Netflix, nem voltam Facebookon és legfőképp: kedvem nem volt semmihez. Önmagamhoz a legkevésbé. Ültem és sírtam, hogy nem tudok nekik igazi családot adni, hogy szar anya vagyok, szar nő. Olyan depibe zuhantam olykor, hogy csak a barátok tudtak kirángatni belőle. Volt, aki megmosta a hajam és beültetett az autójába, hogy legalább a munkáim számlázzam ki, mert még ahhoz sem volt erőm.
Azt írja, két év kellett, hogy rendeződjön az élete:
Két év, hogy az addig gyengeségnek hitt tulajdonságaimra másképp tekintsek. Hogy felismerjem mit, hol szeretnék másképp. Lassan azt is láttam, mennyi pocsék házasság van körülöttem, amit tökéletesnek hittem. Idő kellett, hogy megnyíljanak előttem azok az anyukák, akik inkább bátornak tartottak, mint szerencsétlennek. (…) Szóval, ha valaki épp most csöppent ebbe az új világba és még szokja a gyerek(ek) hiányát, miközben épp a tökéletes Insta-családokat nézi, azoknak üzenem: sírás, hajmosás, séta.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
