A rádió Márvány-termében mintegy 130-an gyűltek össze, a terem előtt a dolgozók a sztrájk céljait támogató nyilatkozatot írtak alá. A tiltakozók – a többi között – tisztességes béreket, a műsorokra több pénzt, a közszolgálati rádió korszerűsítésére normatív finanszírozás biztosítását követelik, és nem fogadják el, hogy a vezetés létszámleépítést, a vidéki stúdiók bezárását, a rádióújság kiadói jogának értékesítését, valamint a médium idegen nyelvű szerkesztőségének megszüntetését tervezi. A sztrájkoló dolgozók nem mindegyike jelent meg a Márvány-teremben, többen a munkahelyükön maradtak, de nem vették fel a munkát.
A munkabeszüntetés ideje alatt a terembe látogatott Hollós János, a rádiót vezető egyik alelnök, aki a dolgozók előtt megköszönte, hogy a demokratikus hagyományoknak megfelelően folyik a sztrájk a Magyar Rádióban, ugyanakkor – mint mondta – nem ért egyet a munkabeszüntetéssel. Az alelnök rémhírnek nevezete a rádió dolgozóinak azon értesüléseit, amely szerint úgynevezett sztrájktörőket toboroztak volna. „Semmiféle sztrájktörő csapatot nem szerveztünk” – mondta.
Gellért Kis Gábor, a rádiót felügyelő közalapítvány kuratóriumának elnöke a teremben úgy fogalmazott: „én értem a követeléseket, mindazonáltal egész pontosan kell tudnia mindenkinek, hogy itt a (…) túlfoglalkoztatás jelen van”. „Tudni kell, hogy ez a helyzet hosszú távon nem tartható” – jegyezte meg. A figyelmeztető sztrájk ideje alatt a Kossuth adó nem szakította meg adását, nem vonták össze a három adó műsorát, nem voltak külön zenei anyagok, hivatalos közlemények, ahogyan azt korábban a sztrájkbizottság szóvivője, Kisfalvi Mária jelezte.
