Károly Róbert 1315-ben minden földbirtokától megfosztotta Zách Felíciánt, miután nem volt hajlandó elpártolni az uralkodóval ellenséges viszonyt ápoló tartományúrtól, Csák Mátétól. Három évvel később Zách mégis meggondolta magát, amiért az uralkodótól új uradalmakat kapott, 1326-ban elnyerte Sempte várnagyi tisztségét, és szabadon bejárhatott a visegrádi királyi palotába.
A merénylet
Az oligarchák leverése és a sikeres országegyesítés után, az 1320-as évek végén azonban Károly Róbert elérkezettnek látta az időt, hogy megszabaduljon azon „híveitől”, akikben kevés bizodalma volt. Érthető módon Zách Felícián is e körbe tartozott, két évvel az adományozás után elvesztette Semptét, és még számos címétől megfosztotta az idős nemes urat – írja a Rubicon.hu.
Mindez pedig azért fontos, mert a kegyvesztettség akár indítékul is szolgálhatott a király elleni merénylet végrehajtásban. A Képes Krónika szerint Zách Felicián 1330. április 17-én váratlanul megjelent a visegrádi palotában éppen ebédre készülődő uralkodónál, és karddal a királyi családnak esett.
Bosszú harmadíziglen
A hercegek nevelői a család védelmére keltek, a tudósítások szerint azonban mindketten halálos fejsérülést szereztek a vadul hadakozó Feliciántól, akit végül Erzsébet al-étekfogója tett ártalmatlanná. A merénylőt a terembe nyomuló vitézek össze-vissza vagdosták, Károly Róbert azonban nem elégedett meg Zách Felicián rettenetes halálával.
A legfőbb országnagyok részvételével összeülő bíróság harmadíziglen állt bosszút a gyilkossági kísérletért: a nemes úr fiát és annak szolgáját lovak farkához kötve gázoltatták halálra, Zách idősebb leányát lefejezték, annak férjét, Kopajt fogságba hurcolták, gyermekeiket pedig a rodoszi lovagok kezére adták. Zách Felicián másik leányát, Klárát, aki addig Erzsébet királynő udvarhölgyei között szolgált, arcán és kezén megcsonkították, és elrettentésként lovon hurcolták körbe az országban.
