A vizsgálatok eredményeit összefoglaló tanulmány az amerikai tudományos akadémia folyóiratának (PNAS) legújabb számában jelent meg. A tudomány keveset tud a vírusok evolúciójáról, holott az ősi kórokozók szerkezetének megismerése elősegíthetné a jelenkori társaikkal szembeni védekezést. Az ősi vírusok rekonstrukciója azonban már azért is nehéz feladat, mert a kórokozók nagyon gyorsan változnak, ráadásul igen hamar megsemmisül örökítőanyaguk – olvasható a PhysOrg hírportálon.
Az ősi vírusokra vadászva a San Franciscó-i Hematológiai Kutatóintézet tudósai Eric Delwart irányításával a kanadai Selwyn-hegység 4000 éves jéglerakódásában a rénszarvas ürülék rétegeit vizsgálták, így sikerült kivonniuk két 700 éves vírusszekvenciát. Az egyik egy úgynevezett RNS-vírus töredéke volt, olyan vírusé, amelynek fehérjeburkát ribonukleinsav (RNS) vesz körül. A kutatók meghatározása szerint a rovarokat megbetegítő Cripavirus nemzetségébe tartozik, a feltételezések szerint a rénszarvasok a növényekkel együtt fogyaszthatták el a fertőzött rovarokat. Előfordulhat ugyanakkor, hogy a karibukkal szimbiózisban élő rovarok “szórták be” a vírusokkal a rénszarvasürüléket és a környező havat.
Egyre több vírusrészecske szabadulhat fel
A másik töredék alapján a kutatócsoportnak sikerült rekonstruálnia a DNS-vírus teljes genomját. Ez a vírus nem mutat közeli rokonságot egyetlen jelenkori kórokozóval sem, ugyanakkor emlékeztet olyan növényi kórokozókra, például a geminivírusokra, amelyeket a szitakötőkből, gombákból és állati ürülékből izoláltak. Hogy többet megtudjanak a vírusról, beoltották vele a burgonyafélékhez tartozó Nicotiana benthamiana vírusdiagnosztikai tesztnövényt. Mivel nem jelentkeztek kóros elváltozások, a kutatók úgy vélik, hogy a Nicotiana benthamiana nem a legideálisabb gazdanövény a kórokozó számára.
A tanulmány szerzői rámutatnak, hogy a globális felmelegedéssel egyre több vírusrészecske szabadulhat fel a sarki jégtakaróból, olyanok, amelyek évszázadokon át megőrizték fertőzőképességüket.
