A 2011-2012-es férfi kosárlabda-bajnokság egyik szenzációja a szombathelyi Falco 108:92-es győzelme a címvédő Szolnoki Olaj felett.
Kálmán László, a hazaiak örökifjú irányítója 29 pontot és 9 gólpasszt gyűjtött össze, 13 mezőnykísérletéből csak hármat rontott el, mind a hat büntetőjét bevágta, karrierje során megszámlálhatatlanadik alkalommal lett a mezőny legjobbja.
Ez csak azért izgalmas, mert Kálmán „Lacika” – ahogy a kölyökképű, madárcsontú, szőke kosarast becézik – december 20-án 39. születésnapját ünnepli.
„Húsz éve játszom az NB I-ben, ez a huszonegyedik szezonom, de szó sincs arról, hogy unnám. Amilyen jól most érzem magam, még két-három szezon simán bennem van. Persze hosszabb távú szerződést már nem kötök, mindig egy évre tervezek előre, a jóakaróim már azzal is idegesítenek, hogy tartós fogyasztási cikket ne nagyon vásároljak…” – magyarázza a Falco csapatkapitánya.
A legendás 8-as a harmadik negyed közepéig nem is rontott dobást szombaton, 16,38 pontos átlagával ott van az NB I legjobb mesterlövészeinek élcsoportjában, 7,3 gólpassz-mutatójával pedig rangelső!
Ebben amúgy nem lenne semmi rendkívüli, mivel eddig hétszer volt „asszisztkirály”, háromszor pedig pontkirály – de lehet, hogy sokkal többször, csak 1998 előtt nem vezettek statisztikát az NB I-ben… -, de hát a múló évek…
„Ez az idény jól alakul számomra, az utóbbi két szezonban már csökkenni kezdett a pontátlagom, 15,1, illetve 13,3 volt, de idén ősszel újból felfelé ível a formám. Többen kérdezték már, mit szólnék, ha meghívnának a válogatottba, de én azt mondom, ez még viccnek is gyenge volna” – menekül a 78-szoros válogatott hátvéd a felvetés elől.
A Falco 2008-ban bajnoki címet szerzett, kilenc évvel azelőtt, 1999-ben ezüstérmes volt – és most?!
„Nem tudom, mi lesz a szezon végén, akár a bajnoki cím megszerzése is benne van a pakliban, de azt is látni kell, hogy a két évtized alatt, amióta én a Falcóban játszom, most a legszegényebb a csapat, most a legsanyarúbb az anyagi helyzete. Az sem ártana, ha engem kifizetnének… A többiek nagyjából megkapják a pénzüket, rólam biztosan úgy gondolja a vezetőség, hogy van pénzem elég, nem szorulok rá…” – taglalja Kálmán.
A kosarast azonban mindez nem gátolja a remek játékban, ahogy mondja, számára a kosárlabda szent dolog, nem pénzkérdés.
„Nem hát, ha nem szeretnék ugyanolyan szenvedélyesen kosarazni, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt, akkor már régen abbahagytam volna, függetlenül a pénztől. Egyébként az az érdekes, hogy egyáltalán nem érzem a koromat, nem fáradok el különösebben, a nagy szombati meccs után is vasárnap már fát vágtam” – jegyzi meg a Savaria Aréna kedvence.
De vajon miért vág fát vasárnap egy kosaras, még ha azt a kosarast Kálmán Lászlónak is hívják?
„Nincs más oka, mint hogy vettem négy tavat Gencsapátiban, ahol lakom (Szombathely északi zöldövezeti elővárosa – a szerk.), és most rendbe kell hoznom a területet. Halakat is telepítek a tavakba, imádok horgászni, és az úgy egészen más, ha a saját tavaimban hódolhatok a kedvenc időtöltésemnek – már a kosárlabda mellett…”
Kálmán László pályafutása évtizedeken, korszakokon ível át, a 80-as, a 90-es, a 2000-es és 2010-es években szerepelt az NB I-ben. De vajon mi volt a legnagyobb dicséret, amit életében kapott?
„Voltam az Év játékosa is, de ennél sokkal nagyobb elismerésnek vettem, hogy a kilencvenes évek derekán, amikor a Tungsram-Honvéd, illetve a Danone-Honvéd egyeduralkodónak számított a bajnokságban.
Valahányszor a Dózsa György úton vendégszerepeltünk, egy sportszerető, tehetős ügyvéd, a Honvéd vezérszurkolója felajánlott az engem őrző védőknek, Mészáros Zalánnak és Boros Zoltánnak ötvenezer forintot arra az esetre, ha tizenöt pont alatt tartanának. Mit mondjak, többször maradt benn a prémium, mint ahányszor ki tudták vinni…” – emlékezik a gólzsák.
Kálmánnak – legalábbis úgy érzi – újból megvannak a megfelelő társai ahhoz, hogy megint a csúcsra érjen a Falco.
„Chad Timberlake-kel megy a legjobban az összjáték, de szombaton az egykori szolnoki Harazin Tamással is négyszer egymás után eljátszottuk azt az elzárásos figurát, amelynek végén Tamás kosarat szerzett, én meg négy gólpasszt jegyezhettem fel a kilencből. Szóval, jó kis csapat a Falco, de az idény kétharmada még hátra van, nem beszélve a rájátszásról” – int óvatosságra a veterán.
Mindenesetre a tabella alapján még bármi lehetséges, a Körmend, az Albacomp és a Falco egyaránt 7 győzelemmel és egy vereséggel áll, de a bajnok Szolnokot sem szabad leírni a maga 6/2-es mutatójával.
