Egy új tanulmány alapján a mély meditációt napi szinten gyakorló buddhista szerzetesek mikrobiomja egészségesebb lehet, mint a nem meditálóké – írja az IFLScience. A kutatók három tibeti templom 37 szerzetesének bélmikrobiomját vizsgálták meg.
Jing Szun, a Sanghaji Csiao Tung Egyetem Orvostudományi Iskolájának munkatársa és kollégái szerint a tibeti buddhista meditáció egyfajta pszichológiai edzésként fogható fel. Korábban több publikáció is kimutatta, hogy a gyakorlat képes javítani a lelki és a testi egészséget, a jelenség háttere viszont kevéssé ismert. Mivel az agy-bél tengely jelentős hatást gyakorol a hangulatra, az immunműködésre és az idegrendszerre, a kutatók úgy döntöttek, érdemes felmérni, hogy miben különbözik a buddhista szerzetesek bélmikrobiomja a többi emberétől.
A csapat a szerzetesektől vett székletmintákat olyan világi alanyok anyagaival vetette össze, akik ugyanazon régióban élnek.
A szerzeteseknél például gyakoribbak a Prevotella nemzetség baktériumai. Korábbi vizsgálatok alapján ezen mikroorganizmusok nagyobb számban vannak jelen az egészséges személyekben.
A szakértők úgy gondolják, hogy a bélflóra ezen javulásai gyulladáscsökkentő folyamatokat és jobb anyagcserét indíthatnak el. Utóbb egy vérplazma-elemzés azt is felfedte, hogy a meditálóknál alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát jelző anyagok szintje.
A szerzetesek 3-30 éve naponta legalább 2 órán át meditálnak. A kutatók szerint az eredmények alapján a hosszú távú mély meditáció pozitívan hat a bélmikrobiomra, ami kedvező az egészségre nézve.
