Ruben Östlund egyike korunk díjakkal leginkább elhalmozott európai filmrendezőinek. Nagy felsorolásba nem is kezdenénk, elég ha azt vesszük, hogy legutóbbi két filmjével (A négyzet, A szomorúság háromszöge) elhozta az Arany Pálmát Cannes-ból, és tarolt az Európai Filmdíjátadón is. Az elitizmust és művészeti sznobizmust rendre pellengérre állító svéd rendező azonban nem elégszik meg ennyivel, forradalmasítani akarja a filmnézés kultúráját is. Legalábbis ezzel az ambíciójával harangozta be a Göteborgi Filmfesztivál keretében meghirdetett interaktív rendezvényt, ahol ő maga fogja dirigálni a közönséget, hogyan kell filmet nézni, miközben levetítik nekik A szomorúság háromszögét.
A mozi egyedi vonása, hogy együtt nézünk valamit. Ez az együttlét intenzívebbé teszi az élményt és növeli a tétjét mindannak, amit a vásznon látunk. A franciákhoz vagy amerikaiakhoz hasonlítva az északi országokban hagyományosan passzívabb a közönség. Elrejtőzünk a székünkben és kevesebb felelősséget vállalunk a látottakért. A vetítés után úgy megyünk haza, hogy nem beszéltük meg a filmet. Ezért a moziélményért aligha érdemes elhagyni az egyszemélyes képernyőnket. Ahhoz, hogy a mozikultúra virágozhasson és elérje a benne rejlő potenciált, a közönségnek muszáj megért értenie a maga szerepét
– mondta Östlund a This Is Cinema! című rendezvényről, amelyet január 28-án tartanak majd.
A rendezőtől amúgy nem állnak távol a rendhagyó performanszok: 2015-ben például az interneten közvetítette (minden bizonnyal megjátszott) dührohamát, miután nem jelölték Lavina című filmjét Oscarra.
A szomorúság háromszögéről írt kritikánkat itt olvashatják:
