Egy borongós keddi napon csatlakoztam a Vitamin Kommandó csapatához, amelyben azonnal feltűnt egy nagyon fiatal lány az eltökélt szendvicskészítő munkásságával. Utóbb kiderült, hogy a hajléktalanok segítése mellett imád zongorázni, hittanra jár, falat mászik és szívesen kirándul az erdőkben hétvégente. Az iskola utáni különórák végeztével csak egy rövidebb készülődésre van idő, majd útra kel a bringájával a belvárosba.
Luca a szendvicskiszállításoknak köszönhetően tanult meg a forgalomban biciklizni. Sokat segítették a csapat tagjai, akikkel már komoly barátságai szövődtek. A 11. születésnapját is a Bike Maffia közösségével ünnepelte, sok édességgel és megannyi törődéssel. A vele egyidős osztálytársainak nem dicsekszik az önkénteskedéssel, de jár érzékenyítő előadásokat tartani különböző iskolákba, remélve, hogy más fiataloknak is kedve támad segíteni.
Jó érzés úgy hazaérni, hogy pár embernek ma sem kellett éhesen lefeküdnie, ezért is jó dolog ehhez a csapathoz tartozni.
Nagyon nehéz lehet nekik, viszont ha apokalipszis lenne a Földön, akkor valószínűleg túlélnék, mert nem sok változna az életükben. Sajnos
– magyarázza komoly arccal, miközben az utcán élőkről beszélgetünk. „Általában csak azt szokták mondani, hogy milyen ügyes vagyok, nagyon örülnek nekem. Hát, azért mégiscsak hajléktalanok, mindenki lenézi őket, hogy koszosak, büdösek meg biztos csak az alkohol miatt vannak itt. Aztán odamegy hozzájuk egy 11 éves kislány, hogy helló, és akkor igazán meg szoktak lepődni.”
A hideg beköszöntével a szendvicsek mellett forró teát, takarót, meleg ruhákat és különböző vitaminokat is szétosztanak. Legyen bármilyen zord az időjárás, a Vitamin Kommandó csapata Lucával együtt mindig útra kel, hiszen ekkor van a legnagyobb szükség a segítségükre.
