Kultúra

Az éjjel soha nem érhet véget ebben a spanyol börtönben

CARLA OSET / NETFLIX
CARLA OSET / NETFLIX
A kezeslábasos bankrablóknak köszönhetően Spanyolországra szegeződik a Netflix és a sorozatnézők tekintete is, ám az Egy hosszú éjszaka egyelőre csak azt bizonyítja, hogy nem feltétlenül minden arany, ami onnan érkezik, még akkor sem, ha az alapanyaggal valami igazán izgalmasra tapintottak az alkotók. Kritika.

A nagy pénzrablás sikere óta a spanyol sorozatokra azért nagyobb eséllyel kapja fel a fejét a néző, így nem meglepő, hogy az új spanyol börtönsorozatként beharangozott Egy hosszú éjszaka a megjelenése után nem sokkal be is került a Netflix magyar top 10-es listájába. Már az is bebizonyosodott korábban, hogy a spanyolok egész jó börtönsorozatot tudnak csinálni: a 2015-ben indított, az Orange is The New Black spanyol változatának is hívott Bebörtönözve négy évadot és egy spinoffot is megélt. A Spanyolországban hihetetlenül népszerű sorozat az elsők közt volt, amelyre a Netflix 2018-ban A nagy pénzrablás sikere után szinte magától értetődő módon beruházott, most pedig itt van az újabb versenyzőjük.

A spanyol Lazona által gyártott, de a Netflix által forgalmazott sorozat első hat része júliusban debütált a kínálatban, de annyi már most látható, hogy egyik nagy előd sikerére sem jelent éppen veszélyt annak ellenére, hogy az alaptörténete kecsegtető, és két összeszokott spanyol alkotó, Victoriano Sierra Ferreiro és Xosé Morais csinálta, akik több mint egy évtizede dolgoznak együtt a spanyol sorozatiparban.

A sztori papíron kifejezetten izgalmas: a hatóságok nagy nehezen elkapják Spanyolország legrettegettebb bérgyilkosát, akit szolidan csak Kajmánnak becéz a közvélemény hidegvérű tettei okán, ám egy némiképp gyanús átszervezés után mégsem egy szigorúan őrzött börtönbe viszik, hanem egy, a bezárás szélén álló pszichiátriai javítóintézetbe. Kevés rosszabb alkalom adódhatna erre a karácsony esténél, amikor a fél személyzetet és a börtönigazgatót is a sült hal mellől kell berángatni a börtönbe, de hamar kiderül, fontos oka volt, hogy egy szedett-vedett, az igazgatója által kormányozni alig bírt börtönbe kerüljön a férfi.

Hamarosan egy csapat, állig felfegyverkezett zsoldos szállja meg az intézményt, elvágják azt a külvilágtól, és azt követelik, hogy adják át a bérgyilkost. A börtönigazgató még talán hajlana is rá, hogy vigyék, így mindenki vissza is térhetne az ajándékbontogatáshoz, csakhogy a telefonjára egy rejtélyes, ám annál lényegretörőbb videót kap: ha át meri adni a gyilkost, megölik a lányát. Ebből máris következik, hogy valóban ez lesz a szereplők életének leghosszabb éjszakája: egy csapat kommandóstól kell megvédeni a nem túl szimpatikus gyilkost, miközben a nem kevésbé kemény rabok pont szökést terveznek.

Az már az izgalmas alaphelyzetből is látszik, hogy mindebből egy végtelenül feszült börtönbéli sakkjátszmát lehetne kerekíteni, és az írók azon is vannak, hogy ezt tegyék, de már valahol az elején elkövetik azt a hibát, hogy rekordidő alatt akarják egyre átláthatatlanabbá fűzni a szálakat. A sorozat értelemszerűen rengeteg karaktert mozgat a rabokon, a személyzeten és a kommandósokon át, ráadásul még a rácsokon túli világba is bele-belekóstol néha. Mindezzel semmi gond nem lenne, ha egy sokepizódos, lassabban építkező sorozatról lenne szó, ám az Egy hosszú éjszaka láthatóan egyetlen rész alatt akart ennyi elemből felállítani egy olyan alaphelyzetet, ahol úgy kéne rögtön szorítani a karakterekért, hogy még meg sem ismertette őket rendesen a nézővel.

Pedig próbálkozik: hanyagul dobálgatja be a flashbackeket sorra a karakterekről, de olyan mélységig egyiket sem árnyalja, hogy komolyan érdekelje bármelyikük sorsa a nézőt. Közben viszont a tempót egyre feljebb csavarja: a börtönbéli kompániák is szétszakadnak, egyszerre több fronton bonyolódik a konfliktus, a rabok hol épp egymás ellen, hol a személyzet ellen lázadnak, de mire épp át lehetne érezni egy-egy szembenállást, fordul a kocka, és akik két perccel korábban még egymást lőtték, már vállvetve harcolnak egy másféle ellenséggel.

Az alkotók mintha tényleg attól félnének, hogyha nincsen túlzsúfolva a sorozat bonyodalmakkal, akkor a néző unatkozni fog, így egy sor olyan történetszál is belekerült, ami nem vezet sehová. Ezek csak fölösleges kitöltő elemként veszik el az időt attól, amivel viszont láthatóan nagyon spórolnak: hogy a karakterek ne csak kétdimenziós alakként lézengjenek a börtönben. Közben felsejlik egy nagyobb összeesküvés-elmélet, miszerint a Kajmán ügye egészen magas szintekig vezethet, ám a válaszok szintén azok közé az elemek közé tartoznak, amelyeket ne várjunk az első évadtól. Mentségére legyen mondva, látszik: nagyon készülnek a folytatásra, hiszen az éjszaka nagyjából felénél ér véget az évad, ráadásul a végkifejlet előrevetít egy sokkal nagyobb és bonyolultabb konfliktust is, ami a sorozat minden hibája ellenére arra ösztönzi a nézőt, hogy talán megéri maradni a folytatásra, mert ott majd lesznek válaszok és idő is arra, hogy jobban megismerjük a kompániát.

CARLA OSET/NETFLIX

Így tehát a végeredmény olyan, mintha egy nyilvánvalóan legalább tíz-tizenkét részt igénylő történetnek csak az első felét kaptuk volna meg. Mivel viszont vélhetően produceri megfontolásból egyelőre ez tényleg csak egy gigantikus pilotepizód, ebbe kellett az akció oroszlánrészét belesűríteni. Ezt látva viszont jogosan merül fel a kérdés, hogy a két tapasztalt sorozatkészítő miért nem volt tisztában azzal, hogy másféle arányokkal a kevesebb néha több elvből kiindulva nem feltétlenül a csavarok, az akciójelenetek és a fordulatok egymásra hajigálásával lehet igazán megfogni a nézőt, hanem elsősorban a karaktereken keresztül, azokból pedig nem akad túl sok emlékezetes, miközben alapanyag lenne hozzá. Izgalmasnak tűnik a furcsa karizmával rendelkező Kajmán, de a rabok főnöke, a műlábú Cherokee is, a sorozat főszereplőjeként kezelt börtönigazgatóval, Hugóval viszont láthatóan nem sok mindent kezdtek, pedig az ő megismerésére még szánnak is időt. Az őt alakító Alberto Amman többeknek egyébként onnan lehet ismerős, hogy néhány éve még lehetetlenül mintás selyemingekben csempészte a drogot Pablo Escobarnak a Narcosban.

Az Egy hosszú éjszaka ismét annak a tankönyvi példája, miként lehet egy izgalmas ötletet túlgondolással és az ebből fakadó fókuszvesztéssel középszerré silányítani. Annyira azonban mégis van izgalmas az alaptörténete és a karakterekben rejlő potenciál is, hogy a folytatás felcsigázza a nézőt. Nagyon úgy fest, hogy egy ilyen, az igazán nagy bonyodalmak előtt hirtelen elvágott cliffhangeres befejezést követően van is esély a folytatásra, főleg azért is, mert a toplistákra is bekúszott a spanyol börtönsorozat, igaz, hivatalos bejelentés még nem érkezett a folytatásról. Abban viszont már nemcsak a börtönigazgatónak és a vele szemben álló kommandósoknak kéne rendezniük megtépázott soraikat, hanem az alkotóknak is.

Egy hosszú éjszaka (La noche más larga), 2022, a hat epizód elérhető a Netflixen. 24.hu: 5/10

Ajánlott videó

Olvasói sztorik