Az ókori Görögország egyik legfontosabb városállama, a fontos szárazföldi karavánutak csomópontjában lévő Thébai az i.e. 4. században előbb elszakadt Spártától, majd nagy elánnal vett részt az ellene alakult szövetségben.
Ennek a változásnak fontos részéért felelt a sereg elit alakulata, a Hierosz Lokosz, azaz a kiválasztott harcosokból álló Szent Csapat.
Az i.e. 378 körül született háromszáz fős csoportot
mivel Platón gondolatai – a filozófus szerint az ideális sereg „istentől ihletett barátokból”, azaz egymást szerető férfiakból áll – nyomán egy Pelopidasz nevű hadvezér úgy gondolta:
A csapat sikerei azonnal egyértelműek voltak: i. e. 375-ben Tegüránál egy legalább háromszor nagyobb spártai erőt győztek le, négy évvel később, Leuktránál pedig kulcsgyőzelmet arattak a spártaiak felett, megalapozva a városállam függetlenségét.
A Hierosz Lokosz egyetlen vereségét a kharióneai csatában (i.e. 338) szenvedte el II. Philipposz makedón király és fia, a későbbi Nagy Sándor ellen: a Plutarkhosz által híressé tett történet szerint a harctéren II. Philipposz saját szemével látta a háromszáz, egymásra borulva fekvő holttestet, majd
Thébai négy évtizeddel később egy hat méter magas márványoroszlánt állított fel az egység temetkezési helye felett – ez azóta is ugyanott áll.
A történetet számos feljegyzés mellett az oroszlán mellett végzek 1879-1880-as ásatások is megerősítik, bár akkor mindössze 254 csontvázat találtak – lehetséges tehát, hogy a csatában nem mindenki vett részt, vagy néhányan túlélték a véres ütközetet.
