A spanyol bikaviadal-szezon hagyományosan februárban kezdődik Valdemorillóban, egy Madridtól 40 kilométerre fekvő kisvárosban. 2022-ben Morante de la Puebla sztármatador is részt vett a február 6-ai versenyen, aminek köszönhetően a szokásosnál korábban ki kellett tenni a megtelt táblát. A városka általában nem vonzza a nagy neveket, de a sztármatador a jelenlétével üzenni is akart: a legnagyobb neveknek is be kell magukat vetniük, hogy valahogy megmentsék a bikaviadalokat az országban. Ez jelenleg ugyanannyira nehéz feladatnak tűnik, mint megszüntetni az ilyen rendezvényeket.
Egyre kevesebb a bikaviadal, a fiatalokat nem nagyon érdekli
A bikaviadalok az utóbbi években folyamatosan veszítenek a népszerűségükből elsősorban a fiatalok körében. A bikaviadalok látogatottsága évről évre csökken, a spanyol kormány adatai szerint 2018-ban már csak a lakosság mindössze 8 százaléka vett részt ilyen eseményeken. A felmérés szerint a spanyolok kétharmada egy tízes skálán 0 és 2 között érdeklődik a viadalok iránt, azaz semennyire, ez az érték a 15 és 24 év közöttiek több mint 72 százalékánál jött ki. A kimutatás szerint csak a lakosság alig 6 százaléka ragaszkodik mindenáron a versenyekhez.
A bikaviadalok száma is egyre csökken, 2018-ban például történelmi minimumra esett: 1521 ilyen rendezvényt tartottak Spanyolországban. A koronavírus-járvány alatt ráadásul másfél évig nem is rendeztek versenyt.
Az állatvédők folyamatosan tiltakoznak a bikaviadalok ellen, de erőfeszítéseiknek kevés eredménye van, hisz, ahogy a Guardian felhívta a figyelmet,
Az állatjogi aktivisták korábban elérték, hogy a bikaviadalokat „kegyetlen gyakorlatnak” minősítsék, és az uniós képviselők is küzdenek a támogatások betiltásáért, ám ezt a helyzetet ők sem tudják feloldani. A támogatásokat a bikát tenyésztő gazdaságok kapják az EU közös agrárpolitikája (KAP) révén, és nem kis pénzről van szó. A brit lap idézi a 347, spanyol, francia és portugál tenyésztő érdekeit képviselő spanyol Unión de Criadores de Toros de Lidia becslését, amely szerint ezen támogatások betiltásával körülbelül évi 200 millió eurótól esne el az ágazat Európában. A Eurogroup for Animals közlése szerint a támogatások több mint fele a spanyol tenyésztőkhöz érkezik.
A képviselők 2015-ben ugyan szavaztak a bikaviadalok finanszírozására szánt mezőgazdasági alapok blokkolásáról, de még közel hét évvel később sem történt érdemi lépés az ügyben. A Guardian emlékeztet, hogy eközben hatályon kívül helyezték a tilalmat, ami egyes aggodalmak szerint megváltoztathatja a KAP jogi rendelkezéseit.
Az Európai Unió a bikaviadalok „oxigénpalackja”
A fő probléma, hogy a bikatenyésztő gazdaságok nagy része más állatot is tenyészt vagy más terméket is előállít, így a bikatenyésztésre szánt pénz megvonása miatt egyéb tevékenységekre sem jutna annyi. Az Eurogroup for Animals állatvédő szervezet egyik képviselője szerint így szinte lehetetlen a bikaviadalok beszüntetése.
Bár teljesen egyetértünk az EP-képviselők erkölcsi felháborodásával és azzal, amit tenni akarnak, ennek jogi útjai meglehetősen nehézkesek. Valójában szinte lehetetlenek
– nyilatkozta Joe Moran. A szakember szerint ahhoz, hogy a forrásokat teljesen blokkolják, az uniónak saját hatáskörbe kellene vonnia az állatjogi kérdéseket, és törvényileg kellene szabályozni a bikák ilyen célú tenyésztését, esetleg teljesen betiltani a viadalokat. Moran elmondta, hogy bár nincsenek kifejezetten harci célú tenyészbikák számára elkülönített források, a tenyésztők továbbra is kaphatnak közpénzt agrárfinanszírozásból.
A zöld európai parlamenti képviselők 2020-ban benyújtottak egy módosítót, amelyben a támogatások letiltását követelték az olyan állatok esetében, amelyeket a bikaviadalokhoz kapcsolódó tevékenységekhez nyújtanak. De ezt az előterjesztést lesöpörték az asztalról. Ezért is mondhatta azt Francisco Guerreiro portugál EP-képviselő, hogy az uniós támogatás egy „oxigénpalack”, amely folyamatosan levegőt ad az iparágnak, amely így talpon tud maradni.
A koronavírus-járvány alatt bonyolultabb lett a helyzet, több mint másfél évig nem rendeztek bikaviadalokat Spanyolországban, emiatt 150 millió eurós veszteséget könyvelhetett el a szektor. Többi között olyan nagy múltú eseményeket is töröltek, mint a pamplonai San Fermín fesztivál. Azt sem lehet mondani, hogy legalább a bikák jól jártak, mivel a legtöbbjüket egyenesen a vágóhídra küldték.
A spanyol kormány segített egy kicsit, a kabinet áprilisban fogadott el egy jogszabályt, amely segíti a koronavírus-járvány miatt nehéz helyzetbe kerülő kulturális szektort, így a színházakat, mozikat, valamint azokat az arénákat, ahol bikaviadalokat rendeznek.
A járvány ráadásul azután ütött még nagyobbat az ágazaton, hogy a gazdasági válság miatt egyes megszorult önkormányzatok leállították az olyan fesztiválokat, ahol bikákat szerepeltetnek. 2007-ben még 3651 ilyen eseményt rendeztek, 2017-ben pedig már csak 1553-at, ezután jött a 2018-as mélypont.
Az Európai Unióban még így is közel 1000 olyan gazdaság van, amely kifejezetten a bikaviadalokra tenyészt állatokat.
Naponta átlagosan hat bika pusztul el a viadalokon
Az Unión de Criadores de Toros elnöke szintén azt hangsúlyozta, hogy a tenyésztőket igazságtalanul sújtanák az uniós támogatás megvonásával.
Diszkriminatív az a felfogás, hogy az állatok sorsa összefügg az anyagi támogatással. A gazdaságok többsége különféle termékeket állít elő, miközben bikákat is nevel, ami azt jelenti, hogy minden tilalom csorbítaná a többi uniós gazdálkodó hasonló finanszírozáshoz való jogát
– mondta Antonio Banuelos.
Az ágazat az európai parlamenti képviselők körében is lobbizott, hangoztatva, hogy a harci bikák tenyésztése kevésbé hat károsan a környezetre, mint a sertéseké vagy a juhoké. Azt értelemszerűen nem részletezték, hogy a bikákra miként hat.
Spanyolországban tavaly fogadták el az új állatvédelmi törvényt, amely többek között kimondja, hogy az állatokat nem tárgyaknak, hanem érző lényeknek kell tekinteni, illetve, hogy hasonló jogokat kell biztosítani a háziállatoknak és a vadállatoknak. A jogszabály ugyanakkor nem tér ki a vadászkutyákra és a bikaviadalokra.
Az állatvédők határozottabb fellépést várnak a kormánytól. Elindult egy petíció, egy másikkal pedig a PETA állatvédő szervezet is üzent Pedro Sánchez miniszterelnöknek, hogy mielőbb tiltsa be a bikaviadalokat az állatokkal szembeni kegyetlen bánásmód miatt.
A viadalokat ellenző spanyol állatorvosok egyesülete is folyamatosan hangsúlyozza, hogy túlzó és indokolatlan szenvedést okoznak a bikáknak.
Emlékeztettek, hogy a szöges nyíltól kezdve a 80 centiméteres kardokig többféle eszközt is használnak a nagyjából 15 percig tartó küzdelmek alatt, ami az egyesület szerint „mély sebeket, jelentős vérzést, nagy szenvedést és fájdalmas halált okoz” az állatoknak.
A PETÁ-nak a járvány előtt nyilvánosságra hozott jelentése szerint
Abszurd módon ez hatalmas fejlődés – legalábbis a viadalokat ellenzők szemszögéből –, hisz 2008 tájékán még 56 százalékkal több bika pusztult el éves szinten.
A Nature-ben tavaly publikált tudományos jelentés szerint ugyanakkor évről évre több torreádor is megsérül a viadalokon, 2012 és 2019 között például megduplázódott a számuk, nagyjából minden tizedik eseményen megsebesül valaki. Öt éve a neves baszk matador, Ivan Fandino meg is halt, miután ledöfte egy bika Franciaországban, a matadorok épsége azonban nem nagyon kerül elő a bikaviadalokról szóló vitákban. Ahogy az sem, hogy a felvezető bikafuttatások során a közönség tagjai is veszélyben vannak, nem ritkák a halálesetek sem.
A bikaviadal kulturális jellege „vitathatatlan”
A versenyeket támogatók egyik ütőkártyája a bikaviadalokból származó tekintélyes bevétel. A világjárvány előtti időszakban például csak a két legnagyobb, bikákkal kapcsolatos fesztivál, a madridi Fiesta de San Isidro és a pamplonai Sanfermines háromszor annyi adóbevételt hozott évente, mint amennyi a mozijegyekből befolyt az egész országban.
Egy 2016-os elemzés szerint Egyébként épp 2016-ban írta felül a spanyol alkotmánybíróság a katalán kormány 2011-es döntését, amely megtiltotta a bikaviadalokat, a testület indoklása szerint ugyanis a bikaviadal fontos része a spanyol nemzeti tradíciónak.
Az anyagi okok mellett a történelmi hagyományra való hivatkozás talán a leggyakoribb érv, amit a viadalok mellett felhoznak. 2013-ban a Mariano Rajoy vezette konzervatív kormány alatt született egy törvény a bikaviadalok „kulturális örökségként” történő szabályozásáról. A jogszabály a bikaviadal kulturális jellegét „vitathatatlanként” határozza meg.
A bikaviadal az ideológiáktól elszakadt művészi megnyilvánulás, amelyben olyan mély emberi értékek kerülnek előtérbe, mint az intelligencia, a bátorság, az esztétika vagy a szolidaritás
– áll a szövegben.
Szintén művészi formaként határozza meg a bikaviadalt a 2018-ban létrejött International Council of Bullfighting (ILC) nevű tanács, amelyet a spanyol Fundación Toro de Lidia, a francia Observatoire National des Cultures Taurines és a portugál ProToiro szervezetek hoztak létre. Az ILC célja, hogy népszerűsítse a bikaviadalok kulturális, gazdasági, társadalmi és edukációs értékeit, valamint, hogy országos és nemzetközi szinteken is képviseljék a bikaviadalokat védő törvényeket és egyezményeket.
Az ILC főleg azokban az országokban szeretné segíteni a bikaviadalok védelméhez és népszerűsítéséhez kötődő kezdeményezéseket, ahol az ilyen eseményeket nem ismerik el a szellemi kulturális örökség részeként. A tanács hangsúlyozza, hogy
Ha a bika nem hal meg
A bikaviadalok népszerűsége viszont minden kezdeményezés ellenére folyamatosan csökken. Ráadásul sok városi tanács mérsékeli a bikaviadalok támogatását, és egyre erősödik a vita az események állami támogatásának felhasználásáról. Van, ahol meglehetősen nyakatekert indokkal szüntetnek meg egy eseményt, mint például tavaly augusztusban Gijónban: az évszázados múltú fesztiválon az egyik leölt állat neve „Feminista”, míg a másiké „Nigériai” volt, ezt a város polgármestere a férfiak és nők közötti egyenlőség és a bevándorlók elleni támadásként értelmezte, majd véget vetett a viadaloknak.
Carlos Ilian, a legnagyobb spanyol sportújság, a Marca bikaviadal-kritikusa szerint a versenyek napjai meg vannak számlálva, még azt is csodálja, hogy ilyen sokáig tartják magukat. A madridi régió vezetője, Isabel Díaz Ayuso viszont azt mondta, hogy a bikaviadalok soha nem szűnnek meg, túlélnek „minden bikaviadal-ellenes divatot”.
Valószínűbb, hogy a viadaloknak nem lesz vége, de az is látható, hogy ebben a formában nem folytatódhatnak tovább.
A Forbes Portugáliát hozza fel példának, ahol szintén egyre erőteljesebben követelik a bikaviadalok betiltását, de ott olyan versenyeket rendeznek, ahol nem halnak meg az állatok, pontosabban nem a közönség szeme láttára. Hasonló, „vértelen” bikaviadalokat rendeznek Kaliforniában is, mert hogy az amerikai államban is egyre népszerűbbek az ilyen események.
Kérdés, hogy ezt a variációt melyik oldal könyvelné el sikerként Spanyolországban.
2017-ben Mallorcán elfogadtak egy törvényt, amely bár nem tiltja be a bikaviadalokat, de ellehetetleníti az állatok megölését. Egy évvel később viszont a spanyol alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a szabályozást, mivel álláspontja szerint a mallorcai törvény alkotmányellenes.
A baloldal ellenzi a leghangosabban a bikaviadalokat az országban, a Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök vezette kormány viszont nem tesz érdemi lépéseket a versenyek betiltása érdekében, miközben támogatni sem nagyon akarja azokat, ám ezzel végül is segít életben tartani a hagyományt.
