Japán szakértők egy csoportja egy horrorisztikus, 300 éves „sellő” múmiáját vizsgálta meg – írja a Live Science. A maradványnak évszázadok óta át gyógyító hatásokat tulajdonítottak.
A készítők díszítésként még emberi hajat és körmöt is felhasználhattak.
A 30,5 centiméteres múmiát Kinosita Hirosi, az Okajamai Folklór Társaság tagja fedezte fel Aszakucsi egyik templomában tárolt ládában. A szakértő egy mitikus teremtményekről szóló enciklopédiában lett figyelmes a sellőre. A dobozban felfedezett jegyzet alapján a lényt egy halász fogta ki valamikor 1736 és 1741 között, a maradványt utóbb egy gazdag családnak adta el.
The creature has its two hands reaching up towards its grimacing face. Hair is still visible on its head and it has the remains of sharp, pointy teeth in its mouth. pic.twitter.com/7TyrFbTEOH
— Metro (@MetroUK) March 4, 2022
Miután Kinosita elérte a templomnál, hogy engedélyezzék a múmia vizsgálatát, Kato Takafumi, a Kurasiki Tudományos és Művészeti Egyetem paleontológusa társaival elkezdte elemezni a sellőt. A csapat DNS-mintákat gyűjtött be, valamint CT vizsgálatot is folytatott. A kutatók idén fogják bemutatni eredményeiket.
A múmia Japán két mitikus lényére hasonlít: az amabiere, illetve a ningjóra. Előbbi egy három farokúszós, csőrös sellő, utóbbi pedig egy halszerű, emberfejű jókai, azaz természetfeletti teremtmény. Az ilyen lényekhez gyakran társítottak gyógyító tulajdonságokat. A legenda szerint egy lány, Jao Bikuni például véletlenül evett egy ningjo húsából, és 800 évig élt.
Kuida Kozen, a múmiát őrző templom vezetője szerint reménykedtek benne, hogy a sellő enyhíteni fogja a koronavírus-járványt. A maradványt egy ideig kiállították a szentély látogatóinak, de az utóbbi 40 évet elzárva töltötte. Hasonló múmiákat Japán két másik templomában is találni.
Az efféle tetemeket valószínűleg helyiek készítették, hogy eladják a nyugatiaknak. Az egyik legismertebb példa az úgynevezett fidzsi sellő, amelyet az 1810-es években Japánban vettek meg holland utazók. A múmia Phineas Barnum bizarr gyűjteményébe került, a 19. század közepén pedig valószínűleg megsemmisült. A 91 centiméter hosszú sellő egy orangután és egy lazac testének felhasználásával jöhetett létre.
Kiemelt képünk illusztráció.
