Utasnak beszólni nem szép dolog. Mozgáskorlátozott utast “leingyenélőzni” viszont kifejezetten suttyóság. Ki is verte a biztosítékot olvasónknál, Attilánál.
Nem vagyok egy feljelentős, bemószerolós alkat, eddig nem is írtam ilyen levelet, de ami ma történt, amellett nem vagyok hajlandó elmenni szó, illetve levél nélkül.
Ma (2014. június 29.) délután, 16:30 és 17:05 között, a 7-es buszon dolgozó négy ellenőr közül az egyik (azért írom így, mert az azonosító kártyája a csuklóján volt, befelé fordítva, hogy még csak véletlenül se lássam, majd kérésre sem mondta meg sem a nevét, sem a számát), minősíthetetlenül viselkedett, egy mozgásában korlátozott barátommal, akit kísértem. Akinek igazolványa van, hogy jogosan veszi igénybe a BKK szolgáltatását ingyen.
Fotó: Andrew Davidson Photography
A Bikás parknál szálltunk fel. Felszállás közben éppen elcsomagoltuk a megálló felé fogyasztott ételt, majd az ellenőr, a “be lehet fejezni az uzsonnázást!” köszönéssel üdvözölt minket. Amolyan pesties stílusban. Majd az utazási igazolvány bemutatása után a “na, megint egy ingyenélő” igen kedves mondattal folytatta a már amúgy sem kellemes beszélgetést. Ekkorra jómagam már hülye és adócsaló voltam, ő pedig az atyaúristen. (Az ő szavait használom.)
Én ezt szóvá tettem, hogy milyen eljárás ez? Másodszori kérésre sem mondta meg a nevét, illetve nem mutatta meg az azonosító kártyáját, aminek tudtommal a bal oldalon, a mellkasánál kellene lennie, jól látható helyen. Neki a csuklóján volt befordítva. (Tudtommal ez sem szabályos.)
Szóval, ha ilyen embereket alkalmaznak, és megtűrnek maguk között, nem tudom miért számítanak arra, hogy a cég presztízse felfelé menjen, ne lefelé. Nem várok sokat a levemtől, mivel a saját kutyájukat úgysem bántják. Csak annyit ehhez, hogy ha nem olyan emberek vagyunk, akik nem ragadtatják el magukat, akkor lehet, hogy tettlegességig fajult volna az ügy.
Bármiféle megkeresésnek állok elébe, az e-amil címem adott, de a telefonszámom és a nevem is megtalálható a levél aláírásában (valóban – a szerk.).
Fotó: 
