Kedves BKV Figyelő,
tegnapi BKV-s élményemről szeretnék írni neked. A 28-as villamos állapota (némely utasának is köszönhetően) nem egy szívvidító hely (gondolom, ennek is köszönhető a villamos vezetőjének fásultsága). Tegnap 3/4 5 tájban, a Teleki téri megállóban, a Kőbánya felé közlekedő vili második kocsijánál (4106) megjelent apa és fia, két kerékpárral (tudom és egyetértek abban, hogy bicikli a járművön nem számítható). Az apa (nem volt éppen százas, mint menet közben kiderült) feltette a biciklijét, s éppen 8 év körüli fiáét kezdte el feltenni, mikor a vezető beleszólt a mikrofonba: “kerékpárral nem lehet felszállni”. “Ki szólt?”- nézett körül emberünk.
Ez megismétlődött még kétszer, eközben feltette a második kerékpárt is – s csak utána jött rá, hogy a sofőr szólt a vezetőfülkéből. Emberünk nagy nehezen megértette a szituációt, s levitte az villamosról az első kerékpárt. A villamoson fent maradt a másik bicikli. Emberünk az egyik kezével az ajtó felé nyúlt, a vezető pedig becsukta az ajtót. A biciklis ember ujjai bent maradtak az ajtószélek közt, s a vezető vagy 10 méteren keresztül a villamos melletti ügetésre kényszeríttette szerencsétlent.
Ekkor valahogy sikerült kihúznia a kezét, s a jármű továbbhaladt. Jeleztem volna a vészcsengővel, de az ölemben ülő kisgyerekkel elérhető két vészcsengőnek csak a hűlt helyét találtam a hátsó ajtó feletti panelon. Később a dolog oka fogyottá vált, lévén emberünk épségben megúszta a kalandot. A járművön egy megállót gazdája nélkül utazó kerékpárt két fiatalember emelte le a villamosról, majd elmebajosnak titulálva a vezetőt (ami nem szép dolog, de szerintem a körülmények ismeretében jogos) visszaszolgáltatták az időközben a másik biciklivel lóhalálában érkező gazdájának. Eddig a történet.
Minden tiszteletem a rendes villamosvezetőké, de a tegnapi, az kissé meredek volt. Ilyet én még nem láttam.
Üdvözlettel: Polygala
